2017. december 11., hétfő

La Befana (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Egy asszony mindennél büszkébb a háza tisztaságára és szépségére, ezért egyfolytában takarít. Amikor a Háromkirályok, útban Betlehem felé, megállnak nála és magukkal invitálják megnézni a Kisjézust, az asszony kerek perec közli, hogy nem ér rá. Később aztán megbánja, hogy lemaradt a csodáról, és a seprűjével meg egy rakat ajándékkal útnak indul megkeresni a Kisdedet.



Mi fán terem?

La Befana, a "karácsonyi boszorkány" olasz legendája nagyon ismert. Ő hozza az ajándékokat a gyerekeknek január 6-án, a Háromkirályok ünnepén. Nyelvészek szerint a neve is innen származik: "La Befana" az "Epifania" (Vízkereszt) népiesen félrehallott változata. Egyes források szerint La Befana ajándékosztó tevékenysége a római Saturnalia ünnepéig vezethető vissza, vagy Strenuának, az új év istennőjének kultuszáig; a "boszorkány" figurája a 13. században bukkant fel először.

Hab a tortán

Rómában minden évben karácsonyi vásárral és fesztivállal ünneplik La Befanát a Piazza Navonán. A fesztivál fő motívuma a boszorkány, melynek sokan be is öltöznek, hogy a téren riogassák az embereket és ajándékokat osszanak a gyerekeknek (La Befana az általános felfogás szerint ronda, ám kedves). Hasonló ünnepségek Olaszország sok más városában (többek között Velencében) is léteznek.

Aki meséli, járjon utána!

La Befanáról rengeteget olvashattok Internet-szerte mindenféle nyelveken. Itt csak néhány forrást emelek ki. 

Magyarul:
Befana lemaradt a három királyoktól
Vízkereszt Olaszországban

Angolul:
G. Newcomb: History of the Christmas Festival (1843.)
Joanne Mattern: Celebrate Christmas (Enslow Publishers, 2007.)
William Wetmore Story: Roba di Roma (Chapman and Hall, 1875.)
La Befana

2017. december 10., vasárnap

Sir Gawain házassága (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Juan Wijngaard képe
ebből a könyvből
Arthur királynak egy titokzatos lovag felteszi a kérdést: Mi az, amire a világon minden nő a legjobban vágyik? Királyunknak karácsony és újév között kell meglelnie a helyes választ, vagy elveszíti a trónját, és talán az életét is. A keresésben segíti hűséges unokaöccse, Sir Gawain, aki még abba is beleegyezik, hogy feleségül vegye az a borzasztóan csúf banyát, akivel az erdőben találkoznak, és aki tudja a kérdésre az egyetlen (!) helyes választ. Mire a történet megoldódik, minden lovag tanul valamit arról, mire vágynak a legjobban a nők.




Mi fán terem?

"Sir Gawain és Dame Ragnell házassága" egy 15. századi angol költemény. Ismeretlen szerző műve, de néhányan Sir Thomas Malory-nak tulajdonítják. Először az amerikai Országos Mesemondó Fesztiválon hallottam élőszóban (Ed Stivender mesélte, ha jól emlékszem), és szerelem volt első hallásra. Később megtudtam, hogy a legtöbb nemzetközi mesemondó meséli, de legalábbis ismeri, aminek jó oka van - látványos példája annak, hogy a középkorban is születhettek a mai világ közönségeihez szóló történetek (klasszikus feminista sztori, na). Később megtaláltam ballada formájában is, a Childe-féle gyűjteményben 31-es számmal.

Hab a tortán

Azért válogattam be a karácsonyi történetek közé, mert pont a két ünnep között játszódik. Ráadásul amikor először bukkan fel benne Dame Ragnell, skarlátvörös ruhában áll egy tölgy és egy magyalbokor között, ami eléggé látványosan a téli időszak szimbolikája.
Kamaszoknak tökéletes történet. Ha egyetlen sztorit kellene választanom, amit magammal vihetek egy gimnáziumi fellépésre, biztos, hogy ez lenne az.

Aki meséli, járjon utána!

Magyarul:
Kiss Sándor: Az Arthur király mondakör (Attraktor kiadó, 2012.)

Angolul:
Az eredeti szöveg online, a Camelot Project honlapján, részletes bevezetővel
A Childe ballada szövege, a Camelot Project honlapján, részletes bevezetővel
Modern prózai fordítás a Medieval Forum honlapján

2017. december 9., szombat

Az özvegyasszony és a róka (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Egy magányosan éldegélő, barátságos öregasszony házát egy korán érkező télen betemeti a hó. Amikor hetekkel később szomszédai a keresésére indulnak, nem tudják, mire számítsanak - ám az anyókát életben és egészségben találják a hótakaró alatt. Vajon ki segített neki?


Mi fán terem?

Ezt a mesét George Macpherson híres skót mesemondó egyik könyvében találtam. A mesemondóval személyes Lausanne-ban találkoztunk 2009-ben, a FEST (Európai Mesemondó Szövetség) egyik első konferenciáján; órákig hallgattam a meséit az előadások közötti szünetekben. George-ot gyermekkora óta mesemondónak nevelték, és a saját családja történetein kívül évtizedek óta gyűjti a meséket, legendákat más mesemondóktól is Skócia-szerte. A fenti történetet a Highland Myths and Legends (Felföldi mítoszok és legendák) című könyvében publikálta, "Az Ollisdale-i Róka" címmel. Azonnal megtetszett, amikor először olvastam. George-tól írásban, emailben kértem engedélyt hozzá, hogy ez a bájos, Glendale-i helyi legenda bekerülhessen a kalendárium meséi közé. Nagyon kedvesen, igennel válaszolt. Ez úton is köszönjük neki a mesét!

Hab a tortán

Ollisdale a Belső-Hebridák legnagyobb szigetén, Skye-on található, mely egyben a mesemondó otthona is.

Aki meséli, járjon utána!

George W. Macpherson: Highland Myths and Legends (Luath Press, 2001.)

2017. december 8., péntek

A delfinek születése (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?


Xosé, a Hóvihar seregei elől egy család a tengerbe menekül. Kemánta, az egyik asszony férje, nem tud úszni, és ezért a parton próbál maradni, hiába rángatják magukkal a többiek; jobban fél a víztől, mint a hóvihartól. Végül a rokonok csak magukkal hurcolják az óceánba, ahol az egész család együtt dolgozik rajta, hogy a felszínen tudjon maradni.

Mi fán terem?

Hóról, télről, családról szóló, nem-európai történeteket keresgélve bukkantam rá erre a történetre egy különleges kötet segítségével. A Latin American Story Finder című könyv 470 dél-amerikai népmese és legenda rövid összefoglalóját tartalmazza kulcsszavakkal, forrásokkal, és sok egyéb információval együtt, hogy segítse a mesemondóknak a megtalálásukat.
"A delfinek születése" egy szelknam (Selk'nam) indián legenda. Ez a nép Argentína déli csücskében, a Tűzföldön él, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint kevesebb, mint háromezren vannak (utolsó "tiszta vérű" tagjuk az 1970-es években hunyt el), és a nyelvüket a tudomány mára kihaltnak tekinti. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a múlt század fordulóján aktív népirtás áldozatai voltak. Ezt a legendát pont abban az időszakban gyűjtötték fel tőlük. Nem tudni, ma még él-e a szájhagyományban.
Kalandos úton jutottam el a történet forrásáig. A Latin American Story Finder egy másik angol nyelvű forráshoz irányított, a Folk Literature of the Selknam Indians című könyvhöz. A sorozat, amiben megjelent, a UCLA "Folk Literature of South American Indians" (Dél-Amerikai Indiánok Szóbeli Irodalma) címmel jelenik meg, és (szerencsére) rengeteg kötete van (itt blogoltam az egyikről).
Sikerült a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában levadásznom belőle egy példányt, melyet lapozgatva nem csak a teljes sztorit találtam meg, de az is kiderült, hogy ez a könyv tulajdonképpen egy korábbi gyűjtés fordítása, ami 1931-ben német nyelven látott napvilágot. Az Akadémián kutakodva megtaláltam egy francia nyelvű kötetet is, amely ugyanezeket a történeteket tartalmazta, bőséges háttérinformációval (megjelölte például a delfin-fajokat is). A két könyv segítségével kiderült, hogy az eredeti gyűjtés Martin Gusinde osztrák pap és néprajzkutató munkája volt a 20. század elején, és a delfinekről szóló legendát sok más történettel együtt egy Tenenésk nevű sámántól (ld. a képen) hallotta.

Hab a tortán

A történetben szereplő Xosé a délről érkező tomboló hóviharok megtestesítője, de Mireille Guyot szerint egy ellenséges harcos törzsre is utalhat. A nevet nagyjából "hosé"-ként kell ejteni.
Kemánta, a férj, a tengerben úszva delfinné változik. Guyot szerint a "kemánta" szó a szelknam nyelvben a gyakorlatiasan elnevezett hosszúszárnyú gömbölyűfejű-delfinre (Globicephala melas) vonatkozik, a "ksámenk," ahogyan a feleség családjára hivatkoznak, pedig a palackorrú delfinre (Tursiops truncatus).

Aki meséli, járjon utána!


Angolul:
Folk Literature of the Selknam Indians (University of California, 1975.)

Franciául:
Mireille Guyot: Les Mythes chez les Selk'nam et les Yamana de la Terre de Feu (Institut d'ethnologie, 1968.)

Németül:
Martin Gusinde: Die Feuerland Indianer - Die Selk'nam (Anthropos, 1931.)

2017. december 7., csütörtök

Miért alszik téli álmot a medve? (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Medvéből az erdő minden állatának elege van, mert folyton csak bajt kever. Egy nap aztán Nyúl és Róka vezetésével kitalálják, hogyan tudnának legalább egy időre békében élni a bundás bajkeverő nélkül... és akarva-akaratlanul feltalálják a téli álmot.



Mi fán terem?

Ezzel a mesével szintén Kevin Strauss amerikai mesemondó segítségével találkoztam először - a Tales With Tails című kötetében szerepel, ami telis-tele van állatos mesékkel. A kötet segítségével (mivel források is szerepelnek benne, hála Kevin mesemondó profizmusának) visszakerestem a néprajzosok által gyűjtött korábbi szöveget. A mese afrikai-amerikai eredetű, Észak-Karolinában gyűjtötték a 19. század végén (ld. lentebb), de sajnos a cikk nem ír róla, ki volt az eredeti mesemondó.

Hab a tortán

A dialektusban leírt mesében Medve igazából Medve komaként (Brer Bar) szerepel, ami az afrikai-amerikai mesék szokásos megszólítása (br'er = brother, fivér) - ugyanígy lett a nyúlból is Nyúl koma (Br'er Rabbit) Rémusz bácsi meséiben.

Aki meséli, járjon utána!

Angolul:
Kevin Strauss: Tales with Tails (Libraries Unlimited, 2006.)
Emma M. Backus: Animal tales from North Carolina (The Journal of American Folklore, No. 43, 1898.)

2017. december 6., szerda

A pék tucatja (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Egy pék mindig pontosan annyi süteményt mér ki Szent Miklós ünnepén, amennyit fizetnek neki - se többet, se kevesebbet. Egy nap egy szegény asszony állít be hozzá, aki egy tucat mézeskalácsot kér, ám amikor megtudja, hogy tizenkettő egy tucat és nem tizenhárom, csalódottan távozik. A pék szerencséje attól a naptól kezdve rosszra fordul, míg Szent Miklós segítségét nem kéri, és el nem gondolkodik rajta, lehet-e néha egy kicsivel többet adni, mint amennyit kifizettek...


Mi fán terem?

Ezt a történetet a Twitteren ajánlotta nekem valaki, amikor a #FolkloreThursday hashtag résztvevőitől megkérdeztem, mi a kedvenc adventi, karácsonyi meséjük. A kifejezést ("a pék tucatja") ismertem ugyan, de a sztorit nem, így utánaolvastam. Az első verzió, ami szembejött, Aaron Shepard mesemondó feldolgozása volt, aki a Szent Miklósról szóló álmot is belefűzte a történetbe egy másik mesemondó ihletésére. Aaron honlapjában azt szeretem különösen, hogy minden mesének megadja a forrásait és a változatait is.
Tovább nyomozva az is kiderült, hogy a mese, amiből Aaron dolgozott, 1896-ban jelent meg egy Myths & Legends of Our Own Land című amerikai könyvben. Ez a könyv pedig egy még korábbi, 1836-os kötetre hivatkozik (The Book of Saint Nicholas), James Kirke Paulding tollából, bár alaposan átdolgozza a mesét. Ezen a ponton az is kiderült, hogy Paulding nem mesegyűjtő volt, hanem író, aki népies elemekből építkeve saját történeteket alkotott. Annak ellenére tehát, hogy a Pék Tucatját sokan holland-amerikai népi legendaként tartják számon, valójában olyan történetről van szó, ami az irodalomból került be a karácsonyi hagyományba.

Hab a tortán

Az én verzióm, ami az adventi mesetárba is bekerült, egy kissé különbözik a fentiektől. Amikor rájöttem, hogy egy régi novelláról, és nem népmeséről van szó, eljátszottam a szöveggel. Aki elolvassa a forrásokat, az észre fogja venni, hogy az asszony, aki tizenhárom süteményt követel, minden ok nélkül és elég agresszívan teszi azt, és bosszúból megátkozza a péket, amiért nem adott neki ingyen süteményt. Ezt már akkor is furcsának, oda nem illőnek éreztem, amikor még nem tudtam, hogy irodalmi meséről van szó (népmesékben az öncélú követelőzésért nem szokott jutalom járni). Ezért az én mesélésemben az asszony kér, és nem követel, és a pék az, aki nem hajlandó megszánni a rászorulót Szent Miklós ünnepén - csak annyit ad, amennyit kifizetnek neki.
Mivel az eredeti szöveg a 19. század elejéről származik, hivatalosan köztulajdonban van, már nem vonatkozik rá szerzői jog. Ráadásul annyi változatban megtalálható, könyvekben és az interneten egyaránt, hogy lassacskán már népmesének fog minősülni - ami elég nagy teret enged ahhoz, hogy minden mesemondó magának döntse el, hogyan szeretné mesélni a történetet.

Aki meséli, járjon utána!

Angolul:
James Kirke Paulding: The Book of Saint Nicholas (New York, 1836.)
Charles M. Skinner: Myths and Legends of Our Own Land (Philadelphia, 1896.)
Aaron Shepard: The Baker's Dozen.

2017. december 5., kedd

Halvor és a trollok (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?


Egy vadász elfog egy jegesmedvét Északon, és elindul vele, hogy a dán királynak ajándékozza karácsonyra. A karácsony este azonban a vadonban éri őket, ezért bekéredzkednek egy Halvor nevű ember erdei házikójába. A házat azonban minden karácsony este trollok támadják meg. A vadász beleegyezik, hogy a szállásért cserébe megszabadul tőlük - és meg is teszi, a jegesmedve segítségével (de nem úgy, ahogyan elsőre gondolná az ember).

Mi fán terem?

Nagyon népszerű norvég népmese. Ha emlékezetem nem csal, először Kevin Strauss amerikai mesemondó előadásában hallottam. Kevin környezeti nevelésre szakosodott, és nagyon bájosan és érzékletesen mesél állatokkal, természettel kapcsolatos történeteket. Később, amikor karácsonyi mesecsokrot állítottam össze, utánanéztem a "jegesmedvés sztorinak," és meg is találtam rengeteg verzióban szerteszét a könyvtárban és az interneten. A mesének saját típusszáma is van, ATU 1161, és sok változatban létezik Észak-Európa különböző országaiban, Skóciától Skandináviáig. Henrik Ibsen Peer Gynt drámája is hivatkozik rájuk.
Azt is megtudtam, hogy eredetileg "A dovrei macska" (The cat of Dovrefjell) névre hallgat, de sok mesemondó "Karácsonyi macska" címmel is meséli. Mivel az adventi gyűjteményben akad majd más karácsonyi macskás sztori is, meghagytam a címadásnál Halvort és a trollokat.

Hab a tortán

Kisebb gyerekek körében nagyon népszerű mese, főleg karácsony táján. Sok lehetőséget ad a mesemondónak arra, hogy játsszon a hangjával és a gesztusaival - a bajkeverő kis trollok mókás "CICAAA!" felkiáltásától a rémült visítozásig, a medve zengő horkolásáról a félelmetes morgásig.

Aki meséli, járjon utána!

Magyarul:
Rét Viktória: Háncsvirág - Norvég népmesék (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 2004.)
- a "Népmesék nyomában a világ körül" sorozat keretei között itt írtam a könyvről

Angolul:
George Webbe Dasent: Popular Tales from the Norse (1904.)
Sok változat a mesetípusra egy helyen: The Bear Trainer and His Cat
Tell me a Story: The trolls of Dovrafell

Németül:
Das Kätzchen auf Dovre

Itt egy tanulmány is (angolul) erről a mesetípusról és a karácsonyi trollokról:
Terry Gunnell: The coming of the Christmas Visitors…Folk legends concerning the attacks on Icelandic farmhouses made by spirits at Christmas (Northern Studies, 2004.)

2017. december 4., hétfő

Szobrok és kalapok (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Nagyon népszerű japán újévi legenda, melyben egy szegény öregember kalapokat helyez az út mentén álló Dzsizó-szobrok fejére, hogy megóvja őket a hótól - a hat kicsi szobor pedig bőségesen meghálálja a kedvességét.

Dzsizó szobrocskák a kamakurai Haszedera templomból

Mi fán terem?

Japán buddhista legenda, mely nyomtatott formában és online is rengeteg változatban, fordításban megtalálható. Én először képeskönyvként találkoztam vele, de az adventi gyűjteményen dolgozva jó néhány egyéb forrását is megtaláltam, angol és magyar nyelven egyaránt. Jizo (Dzsizó) bódhiszattva nagyon népszerű figura a japán buddhista hagyományban, óvó-védő szerepe van, többek között a gyermekek védelmezője is (magyarul itt, angolul pedig itt olvashattok róla bővebben). Szobrait gyakran kalapocskákkal, sálakkal díszítik.

Hab a tortán

A történet a régi japán kalendárium szerinti Holdújévhez kapcsolódik (ami 2018-ban például február 16-ra fog esni). A japán újévről itt olvashattok bővebben. A mesében szereplő mocsi fordításával kissé bajban voltam, mert több helyen is rizslepénynek fordítják, bár tulajdonképpen rizs alapú édességekről van szó (ezekről itt olvashattok bővebben).

Aki meséli, járjon utána!

Magyarul:
Duró Győző: Bűbájosok versengése - Japán népmesék (Múzsák, 1990.)

Angolul:
Hats for Jizo
Tell me a Story: Statues in Straw Hats
Kasajizou
The Story of Kasa Jizo

2017. december 3., vasárnap

A Kisjézus és a cukorkák (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

A Kisjézus ebédet visz Józsefnek a kovácsműhelybe, de útközben megtámadja egy csapat idősebb gyerek, akik el akarják tőle venni az ételt. Kisjézus hirtelen ötlettől vezérelve feltalálja a cukorkát.

Mi fán terem?

A mesét a Parasztbibliában találtam, ami olyan magyar népi szövegek gyűjteménye, melyek bibliai történeteket mesélnek újra, vagy bibliai szereplők életét egészítik ki népmesei elemekkel (sok benne például az "Amikor Krisztus és Szent Péter a földön járt..." kezdetű sztori). Remek olvasmány, sokat lehet bogarászni benne, és többek között tartalmaz egy fejezetnyi mesét Jézus gyerekkoráról is, ahol a bibliai lyukat a történetben a népi képzelet töltötte ki. Ebbúl a fejezetből származik a fenti mese is. Az 1985-ös kiadásban nem voltak források megjelölve, de szerencsére az Osiris 1995-ös verziójában már igen, így vissza tudtam keresni. Az eredeti szöveg Pócs Éva zagyvarékasi gyűjtéséből származik.

Hab a tortán

Egyszer bajba kerültem ezzel a sztorival karácsony környékén, mert néhány szülő odajött reklamálni, hogy miért mesélek olyasmit Jézusról, ami nem szerepel a Bibliában. Erre válaszul részletesen blogoltam a történetről, és arról, hogy mi mindent jelenthet a sztori a (gyermek) közönség számára, ha elgondolkodik rajta, eljátszik vele a mesemondó.
Nem ez az egyetlen mese egyébként, ami a Kisjézust a cukorkákkal köti össze. Találtam egy nagyon bájos történetet Mexikóból is.

Aki meséli, járjon utána!

Lammel Annamária - Nagy Ilona: Parasztbiblia (Osiris Könyvtár, 1995.)
Cs. Pócs Éva: Zagyvarékas néphite. Néprajzi Közlemények IX, 3-4 (1964.)

2017. december 2., szombat

Wali Dad ajándékai (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Wali Dad, egy szerény, egyszerű fűvágó, szorgos munkájával annyi pénzt keres, hogy a szó szoros értelmében nem tudja hová tenni. Minél inkább próbál megszabadulni tőle azzal, hogy ajándékokat küld a szomszédos hercegnek és hercegnőnek, annál több ajándékot kap vissza, míg végül mindkét szomszédja kíváncsi lesz, vajon ki is a titokzatos, bőkezű adakozó...

Mi fán terem?

A történet Andrew Lang híres, színes, tündérmesés könyvsorozatával robbant be a köztudatba, egészen pontosan az 1904-es "Barna Tündérkönyv" kötetével (innen vette Benedek Elek a Piros, Arany, Ezüst, és Kék mesekönyvek ötletét). A szerző saját állítása szerint a mesét egy brit katonatiszttől hallotta, akinek egy "indiai" mesélte, mikor Pandzsábban állomásozott. Mivel Pandzsábot azóta felosztották India és Pakisztán között, nem lehet tudni, hogy a mese muszlim vagy a hindu mesemondótól származik-e, bár Aaron Sheppard szerint inkább az előbbi valószínű.
Nemzetközi mesemondók körében elég jól ismert történet. Sokféle változatban hallottam már sokféle előadótól, a legegyszerűbb, rövid és csattanós sztoritól a hosszas és alaposan kidolgozott tündérmeséig.

Hab a tortán

Mivel az adventi naptárba csak rövid történetek férnek, Wali Dad meséjének is egy rövidebb változatát válogattam bele. A hosszabb verzióban tündérek (vagyis perik) is szerepelnek, akik egy napra királlyá változtatják a szegény fűvágót, hogy bőségesen meg tudja vendégelni a hozzá látogató herceget és hercegnőt.

Aki meséli, járjon utána!

Angolul:
Andrew Lang: The Brown Fairy Book (1904.) - itt találjátok a teljes szöveget digitális formában.
Aaron Sheppard: The Gifts of the Grasscutter (teljes szöveg itt)
Tell me a Story: The Story of Wali Dad (teljes szöveg itt)

2017. december 1., péntek

Miért fehér a hó? (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 


Miről szól?

A Miért fehér a hó? című mese egy rövid, ám annál bájosabb bajor történet, amit különösen óvodás és általános iskolás gyerekek szoktak szeretni. A mese szerint a Teremtés idején a Hó láthatatlan volt, másoktól kellett színt kölcsönkérnie, de egyetlen megkérdezett virág sem akarta vele megosztani a színét... kivéve egyvalakit (ezt már a gyerekek is ki szokták találni, de azért mellékelek képet).


Mi fán terem?

Talán van, aki emlékszik még a cikkre, ami néhány évvel ezelőtt bejárta a világsajtót: "500 új tündérmesét találtak Németországban!" (Itt az angol eredeti, itt pedig egy magyar verzió). A cím kissé félrevezető volt ugyan, hiszen a történeteket Franz Xaver von Schönwerth a Grimm testvérekkel egy időben gyűjtötte, de tény, hogy nagyrészt kiadatlan, fiókban kallódó szövegekről volt szó, vagy olyanokról, amikről a legtöbb mesemondó sem tudott. Az angol nyelvű, Turnip Princess (Fehérrépa Királykisasszony) címre hallgató gyűjtemény kapcsán kapták fel a hírt az emberek, hogy léteznek német mesék, amiket nem a Grimm fivérek gyűjtöttek fel (hűűű!). A könyv egyébként telis-tele van jó sztorikkal, ajánlom mindenkinek. A születésnapomra kaptam meg 2015-ben, frissen a nyomdából, és ez a hóvirágról szóló aprócska történet első látásra megfogott.

A mese után kutakodva azt is felfedeztem, hogy nem ez az egyetlen ismert változata. Egy francia nyelvű flamand gyűjteményben is megtaláltam, teljesen véletlenül (ezért érdemes több nyelven guglizni, még akkor is, ha csak a kulcsszavakat értjük).

Hab a tortán

Érdemes eljátszani a mesében szereplő színekkel és virágokkal. Van egy mesemondó tanítványom, nyolc éves, aki minden egyes alkalommal újabb és újabb szereplőket ad hozzá a történethez. Legutóbb például egy undok pöfeteg gombát.

Aki meséli, járjon utána!

Németül:
Franz Xaver von Schönwerth: Sitten und Sagen aus der Oberpfalz (Augsburg, 1858.)
- digitális formában itt találjátok.

Angolul:
Franz Xaver von Schönwerth: The Turnip Princess and Other Newly Discovered Fairy Tales (Penguin Classics, 2015.)

Kétnyelvű (angol-német) tükörfordításban:
Original Bavarian Folktales (Dover Publications, 2014.)

A flamand verzió franciául:
Marcel Van Den Berg: Contes et légendes de Flandre (Flies France, 2015.)