2017. szeptember 30., szombat

Trickster Jézus és a kukorica lelke (Népmesék nyomában a világ körül 57. - Guatemala)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


According to our ancestors
Folk texts from Guatemala and Honduras
Mary Shaw
Summer Institute of Linguistics, University of Oklahoma, 1971.

A kötetben túlnyomó többségben maja mesemondók (és nem-mesemondó szövegközlők) szövegei találhatók, néhány karib és jicaque szöveggel vegyesen - összesen 103 történet. A szövegeket nyelvészek gyűjtötték, és legyezték le magnófelvételről. A könyv kétnyelvű; az első felében angol tükörfordításban szerepelnek a történetek, míg a másodikban eredeti nyelven, nyelvészek és egyéb érdeklődők számára. A történetek nyelv/nyelvjárás szerint vannak fejezetenként csoportosítva; minden nyelvjárásról megtudjuk, hányan és hol beszélik, és milyen gyűjtők dolgoztak velük. Ami magukat a történeteket illeti, akad közöttük történelmi legenda és folklór szöveg is (gyógymódokról, hiedelmekről, stb.), de legtöbbjük népmese, ismert típusokból csakúgy, mint tipikusan helyi hagyományokból. A könyv elég igényes, sok információval és lábjegyzettel ellátott kiadás, és a mesék között is akadtak bőséggel gyöngyszemek.

Fénypontok

Nagyon megfogott A föld eledele című történet. Eszerint az idők kezdetén, amikor az emberek elkezdtek földet művelni, a föld fájdalmában tiltakozott (ahogy a kivágott fák, növények is), és panaszra ment Istenhez. Isten azt a szerződést kötötte a földdel, hogy élelmezi a gyermekeit, de cserébe megeheti, megemésztheti a halottakat. A mesélő szerint azért van ma annyi betegség és baj a világon, mert az emberek koporsókba és mauzóleumokba temetkeznek, és nem gyékénybe csavarva, hogy a föld megkaphassa, ami az övé.
Szintén érdekes volt Az ember és a keselyű meséje, melyben egy lusta földműves helyet (és alakot) cserélt egy keselyűvel, mert úgy gondolta, a madaraknak könnyebb az élete. Nem volt.
Nagyot derültem azon a mesén, amelyben Jézus Krisztus átvette egy helyi bennszülött trickster helyét, és több alkalommal is furfangosan elmenekült az őt üldöző zsidók elől (egyszer például chilivel megvakította őket és elfutott). Hasonlóan mókás volt a copal-füstölő eredetéről szóló monda, melyben Krisztus terhes nővérét (!?) jöttek meglátogatni férfiak, és füstölőt hoztak ajándékba, amitől egyikük arca meg is feketedett (erős Háromkirályok utánérzetem van...). Szintén Parasztbibliás hangulata volt az Ádám és az Özönvíz történetnek, amelyben nem csak eső esett, hanem gyanta is, és a föld alá menekülő embereket jól belezárta a saját búvóhelyükbe - így magyarázta a mesemondó, miért találnak urnás temetkezéseket a föld alatt. A háziállatok eredete című történetben pedig Jézus harmadnapra feltámasztotta az állatokat, amiket a bátyjai (!) megettek (mégpedig úgy, hogy elültette a csontjaikat a kertben). Néhány háziállat kiszabadult, ezekből lettek a vadállatok... Ezek a helyi legendákkal keveredett bibliai történetek voltak a kötet vitathatatlan fénypontjai.

Kapcsolatok

Természetesen megint volt állatok közötti versenyfutás, ezúttal Béka és Szarvas között, Varázslatos Menekülés (váll mögött hátradobált tárgyakkal, és grépfrútból született királylánnyal), Varázslók alaváltó párbaja, és Tárulj, szezám! is.
A quetzal Guatemala
nemzeti jelképe
A múlt héten Salvadorból olvastam azt a mítoszt, amelyben Isten elrejtette a kukoricát az emberek elől, és a levélvágó hangyák megtalálták. Ebben a verzióban az is szépen meg volt magyarázva, hogy mivel a kukorica (a legfontosabb, lélekkel bíró étel) eltűnt, minden más ehető dolog is megszűnt létezni. Hondurashoz hasonlóan itt is voltak férfiakon bosszút álló női szellemek - jelen esetben egy kislány, aki elhurcolt férjeket, ha a feleségükkel rosszul bántak, és egy lólábú, lószemű vízi démon, aki a feleségüket verő férfiakat csalta a folyóba. Észak-amerikai indián legendákat idézett A kígyó és a villámlás angyalai, melyben a folyók áradást okozó kígyó-szörnyére lövöldöztek a védelmező angyalok... puskával (északon itt mennydörgésmadarak szerepelnek). Egy halandó vadász is beállt közéjük lőni, hogy megossza a világ megmentésének felelősségét az égiekkel.
Illusztráció a könyvből
Loki megláncolását juttatta eszembe az a mítosz, amelyben a kukorica három istennője járt túl Sipac, egy hegyeket cipelő és földet eltékozló (értsd: eladta a fehéreknek) óriás eszén, és megláncolta őt egy vulkán alatt - amikor a kötelékeit rángatja, olyankor van földrengés. És ha már a földnél tartunk: Utoljára Thaiföldön találkoztam olyan figurával, aki a talajban úszott, mint a vízben, és ott bukkant fel, ahol akart. Ebben a kötetben Yew Achi, a kicsék (gonosz, emberevő) királya volt ilyen.
A tricksterek közül tiszteletét tette Pedro Urdemalas, akit ezen a környéken Pedro Tecomate (Lopótök Péter) néven ismernek, és Nyúl is, aki megint bedőlt a szokásos kátránybábus trükknek (de végül rálőcsölte Prérifarkasra a felelősséget). Nyúlról egészen sok klasszikus trickster-sztori szólt (Trickster Adomány Kér, Ellenfélen Lovaglás, stb.), amikben általában Pumát tréfálta meg.

Hova tovább?
Belize-be!

2017. szeptember 23., szombat

Meséket ásó hangyák (Népmesék nyomában a világ körül 56. - Salvador)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Leyendas, cuentos y adivinanzas de El Salvador
Victoria Díaz de Marroquín
BANCASA, 1995.

A kötetben öt legenda, hat népmese, és jó néhány találós kérdés és versike szerepel. A történetek nagy részét a szerző újramesélte ugyan, de minden esetben megemlíti az eredeti mesemondót és a gyűjtés helyét is. A legendák leginkább bennszülött hagyományokból származtak, míg a népmesék között európai és afrikai motívumok is akadtak. Rövid olvasmány, de akadtak benne nagyon szép történetek.

Fénypontok

Rögtön nagyon megtetszett a kötet bevezető meséje, amelyben az istenek elrejtették a hálátlan emberek elől a kukoricát. A létfontosságú magokat végül a zompopo hangyák (óriás szárnyas levélvágó hangyák) ásták ki egy hatalmas kő alól, amiért is az istenek megkötözték őket - amelyiknek sikerült eltépnie a kötelet, az megmenekült, de a derekuk a szoruló hurok rángatása miatt vékonyka maradt. Azt szerettem ebben a mesében, hogy az éltelő kukorica után áskáló hangyákat a szerző a régi mesék után kutakodó mesemondókhoz hasonlította.
Szintén izgalmas volt a két természetfeletti származású jóbarát, Ifraín és Mausimolú utazásának története, akik természetesen feleséget keresni vágtak útnak, de aztán mindenféle hajótöréseken és egyéb kalandokon átesve jutottak csak el a céljukig.

Kapcsolatok

Mind a La Llorona-legendákhoz, mind a hondurasi La Sucia történetekhez nagyon közel állt Siguanaba legendája, egy szép asszonyé, aki folyton magára hagyta otthon a kisbabáját, hogy magában gyönyörködjön a folyó vizében. Végül Tlaloc, a vizek istene megátkozta, és szörnyű démonná vált, aki  folyók partján kísért, és óvatlan férfiakat csábít el.
Több hagyományból is ismerős volt a Pénz és a Szerencse versengésének története (amit természetesen az utóbbi nyert meg) - azzal a bájos és mélyen szántó részlettel megfejelve, hogy itt házasok voltak. Szintén felbukkant a gyakori mesetípus a megölt testvér sírján növekvő éneklő fával/bokorral - ám a Flor de Olivar humánusabb változatában csupán améziásra verték a legkisebb királyfit, és így a végén még a királyságát is visszaszerezhette.
Az ügyeletes trickster Tío Conejo, vagyis Nyúl koma, aki ezúttal Prérifarkas eszén járt túl a klasszikus, kátránybábus trükkel.

Hova tovább?
Guatemalába!

2017. szeptember 16., szombat

Noche de Cuentos - Spanyol mesék Budapesten!

Néhány dologról lemaradtam, amíg a doktorival voltam elfoglalva Amerikában: Például arról, hogy Budapesten évek óra működik a Noches de Cuentos nevű, spanyol nyelvű mesemondóest-sorozat! Végül idén hallottam róla először, és sok egybeesésnek köszönhetően úgy alakult a dolog, hogy a szeptemberben induló új évadnak nem csak látogatója, de rögtön mesemondója is lettem.

Az új évaddal új helyszín is jár: A HellóAnyuban rendeztük meg az összejövetelt, ami színes és barátságos hely, pont mesemondásra való. Nagyjából harminc-negyven ember a maximális befogadóképessége, és tegnap este szépen meg is telt. A mesemondó sorozatnak bejáratott közönsége van már, akik közül sokan eljöttek, és mindenféle meglepetéseket okoztak nekem: Egyrészt kiderült, hogy sokkal több (és több országból érkező) spanyolul beszélő ember van Budapesten, mint gondoltam volna - jöttek mexikóiak, venezuelaiak, ecuadoriak, stb., és jó néhány magyar is, akik beszélnek spanyolul (plusz két amerikai és egy ír mutatóba). Másrészt már a mesélés előtt látszott, hogy borzasztóan kedves, barátságos, meleg szívű közönséggel van dolgom. Többen odajöttek bemutatkozni és beszélgetni, előre megdicsértek, hogy magyar létemre spanyolul mesélek, amitől aztán rögtön sokkal kevésbé izgultam. A mesemondást is mosolyogva, bátorítóan bólogatva ülték végig, és utána is odajöttek, hogy gratuláljanak, és beszélgessenek. Ha van olyan pozitív sztereotípia, amit elhiszek akkor ez az: Sohasem volt még olyan spanyol nyelvű közönségem, akik ne lettek volna ragyogóan barátságosak. Ez az egyik fő oka annak, hogy szeretek spanyolul mesélni.

Pedig a feladat egyébként egyáltalán nem egyszerű. A spanyol a második idegen nyelvem, gimnáziumban kezdtem tanulni (bár gyerekkorom óta voltak spanyol mesekönyveim, édesanyámnak köszönhetően, aki szintén angol-spanyolos). Több spanyol nyelvű konferencián és fesztiválon is meséltem már, és mindig nagy élmény volt - de nem tartok még ott, hogy egy egész előadást rögtönöztni tudjak. Ezt az estét is kemény, "Eye of the Tiger" stílusú tréning előzte meg, amelynek során egy hétig spanyolul tévéztem, olvastam, és hallgattam zenét, hogy visszajöjjön a rutinom. Az egy órás előadást többször elpróbáltam otthon (erről majd egy külön bejegyzésben írok). Olyan meséket válogattam, amiket már meséltem korábban - még a tenerifei fesztiválra raktam össze a spanyol vonatkozású magyar népmesékből és legendákból álló mesecsokromat, amit most újra volt alkalmam elővenni. A mesecsokrot a Bús Királyfival nyitottam meg, bemelegítésül, majd lement az Aranyhajú kertészbojtár (ahol a spanyol király udvarában szolgál a kertészfiú), Kampó táltos (aki állítólag eredetileg spanyol zsoldos volt), és a végén Jolánta (magyar királykisasszony és aragóniai királyné) igaz története is.

A kedvenc pillanatom az volt, amikor Jolántát vezettem fel. Először megkérdeztem a közönséget, vannak-e közöttünk rajongói az Időminisztérium sorozatnak - és voltak! (Ettől külön boldog lettem, mert az egyik kedvenc sorozatom, de kevés emberrel tudok lelkendezni róla). Ezek után elmerengtem rajta, milyen jó lenne, ha egyszer visszautaznának a 13. századi Aragóniába, és megkérdeztem a közönséget, tudják-e, milyen fontos történelmi személy élt abban a korban. És volt, aki tudta! Hódító Jakabtól aztán egyenes út vezetett a magyar királynéig (kis kitérővel az apjára, II. Andrásra, meg a Bánk Bánra). Jó volt, hogy a közönség benne volt a játékban.
Összességében véve nagyon jól éreztem magam - és még az sem tudta letörni a kedvem, hogy az előadásomba csúsztak azért nyelvi hibák. A közönség vagy kivárta, amíg összeszedem az elszaladt igeidőt, vagy segítettek megtalálni a helyes kifejezést, és ettől az egész előadás jó hangulatban, gördülékenyen telt. Mivel azt tervezzük, rendszeresen lesz alkalmam mesélni a Noches de Cuentos keretein belül, innen már csak felfelé fejlődöm majd. Értékes, szerethető rendezvénysorozat, nagyon boldog vagyok, hogy a részese lehetek.

Aki szeretne belesni a rendezvényre, azt október 2-án várjuk legközelebb, Nelson Calderón kolumbiai-spanyol mesemondó előadásával. Őt egyébként magyar tomácsolással is meghallgathatjátok előző este az RS9 színházban!

Colorín colorado :)


Hondurasi horror (Népmesék nyomában a világ körül 55. - Honduras)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Cuentos y Leyendas de Honduras
Jorge Montenegro
Litografía López, 1976.

Százötven kísértetsztori, városi legenda, hiedelemmonda, és egyéb hátborzongató történet Hondurasból, melyek felsorakoztatják jórészt az összes klasszikust, kopogó szellemtől eltűnő stopposig, boszorkányságtól gyilkosságig. Tulajdonképpen modern, 20. századi folklór tárul a szemünk elé, helyenként egészen ősi motívumokkal megtűzdelve.
Jorge Montenegro író és újságíró történetei Hondruas-szerte nagy népszerűségnek örvendenek. 1964 óta rendszeres rádióadásban közölt városi legendákat és meséket, amiket az ország minden táján szájhagyományból gyűjtött; ezekből 1972-ben jelent meg először könyv, és a két kötetes műnek 50. évi jubileumi kiadása is van már. A sztorik jó része elérhető mindenféle formában az interneten (a La Prensa nevű napilap honlapján pl. fent van az összes), könyvtárközi kölcsönzés hiányában én is onnan olvastam őket. Az a hab a tortán, hogy a sztorikból 2014-ben horrorfilm is készült!

Fénypontok

A kedvenc történetem (és egyike a kevés nem-horrorisztikus daraboknak) az egész kötetben a karácsonyi Montezuma-fenyő meséje volt, amelyben egy kisfiú nem kivágott, hanem meghívott egy fát karácsonyra, mert a nagymamájától azt tanulta, hogy beszélni kell a fákhoz - és a fa el is jött látogatóba.
Kis feminista szívemnek eléggé bejött a Szerelmes öreg című sztori is - az öreg ugyanis egyáltalán nem szerelmes volt, csak azt állította magáról, miközben lányokat meg nőket zaklatott az utcán mindenféle "csábító" szövegekkel. Végül egy szépséges lány össze is szűrte vele a levet... de amikor éjjeli találkára hívta a folyóhoz, hirtelen lányból üres szemgödrű csontvázzá változott, és kikacagta. Ez aztán elég hatásosnak bizonyult ahhoz, hogy a bácsi kigyógyuljon a zaklatásból. Hasonló leckét kapott a Csúfolódó lány is, aki egy kis ablaknyíláson át éjszakánként riogatta az arra járókat, hol szellemnek, hol ördgönek adva ki magát... amíg véletlenül halálra nem rémített valakit, amiért is az igazi ördög eljött érte, és vénasszonnyá változtatta büntetésből. És ha már a leckéztetésnél tartunk: Szinte ünnepi hangulata volt viszont a Mogorva Sírásó meséjének, melyben karácsony éjszaka egy ünneprontó öreget a temető szellemei tanítottak móresre...
Érdekes fordított Kékszakáll-mese volt a Férgek című, amelyben egy asszony elrejtett kincset talált a férje pincéjében, és elhatározta, hogy megöli érte... ám amikor a férj meghalt, maga az ördög jött el érte, és intésére a kincsek a pincében mind férgekké változtak. Az eltűnő stoppos (Vanishing Hitchhiker) népszerű legendájának volt érdekes változata a Moramulca hegyoldalban történt autóbaleset, melyből az arra járó sofőr kimentett egy lányt, csak hogy később megtudja, a baleset tíz évvel korábban történt.
Tegucigalpa,
a legtöbb történet helyszíne
Szintén érdekes fordulatot vett a Sanyargató apa története, ahol kivételesen egy fiú volt kitéve az apja (lelki és fizikai) bántalmazásának, és amikor egy lány beleszeretett, az apa féltékenységből megölte a lányt - akinek aztán természetesen visszatért a kísértete, lefejezte a gonosz apát, és magával vitte a szerelmét. Hasonló volt a Catacamasi kislány legendája is, akit vertek a szülei, és ő (saját tudta nélkül) megátkozta az egész házat, ahol horrorfilmbe illő dolgok kezdtek történni.
Hátborzongató, de egyben bájos is volt az Ápolónő története, aki a halála után is tovább látogatta-gyógyította titokban a kórház betegeit, ahol dolgozott. Több hasonlóan barátságos kísértet is felbukkant egyébként a kötet lapjain, például a Virágos Lány, aki egy temetőbe járó, magányos hölggyel kötött barátságot.

Kapcsolatok

A kötetben kevés volt a "népmese" kategóriába eső történet, de akadtak azért, amikben felismerhetőek voltak régi motívumok is - például a Kígyóasszony esetében, akibe egy fiatal zongorista szeretett bele, de aki a nászéjszakán ismét hüllővé változott (kicsit Melusinára, kicsit keleti állatfeleség-történetkre emlékeztetett). Jó néhány klasszikus városi legenda és kísértet-motívum is tiszteletét tette a kötet lapjain. Megvolt például a Gyűrű, amit ellopni készültek a sírrablók egy lány ujjával együtt, és ezzel felélesztették a tetszhalottat; elásott kincs helyét megmutató hálás kísértet; eltűnő stoppos (Vanishing Hitchhiker); sőt, éjszaka autósokat ijesztgető kísértetbusz is, amiben ezúttal érdekes módon Apácák ültek (ámokfutó apáca-kísértetek?...). Korábban is olvastam már hűséges, gazdájukat haláluk után is védelmező kutyákról; Angelina kutyája is ezek közé tartozott, és kísértetként is összemarcangolt egy férfit, aki a gazdaasszonyát akarta megtámadni.

Hova tovább?
Salvadorba!

2017. szeptember 9., szombat

A Kukorica-sziget amazonjai (Népmesék nyomában a világ körül 54. - Nicaragua)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Cuentos, leyendas y mitos de Nicaragua
Pedro Alfonso Morales
Ediciones Distribuidora Cultural, 2014.

A kötetben 24 történet található: 12 mese, 11 legenda, és 1 mítosz. A mesék közül kilencet szájhagyományból gyűjtöttek hely iskolák tanulói, míg három népi történetek irodalmi nyelvű átdolgozása; a legendák között is akadnak rövidebbek és hosszabbak, gyűjtőtől függően. Maga a kötet vegyes látványt nyújt: Színes papírra nyomtatták, így aztán a mesék váltakozva sárga, rózsaszín, zöld, és kék színben pompáznak; az illusztrációk viszont eléggé gyerekesek, és néha egészen bugyuták, főleg a történetek komoly tartalmához képest. A könyvhöz bevezető is tartozik, illetve egy tanulmányi útmutató, ami kérdéseket tesz fel az olvasóknak a mesékkel kapcsolatban - ebből gondolom, hogy elsősorban oktatási, nem néprajz-kutatói céllal született. Alapvetően híve vagyok a gyerekek által végzett mesegyűjtéseknek, és ebben a kötetben is akadtak valódi gyönyszemek.

Fénypontok

A könyv legemlékezetesebb története a Kukorica-szigeti asszonyok legendája volt. Klasszikus amazon-történet; a szigeten a nők uralkodtak, vadásztak, gazdálkodtak, és harcoltak; a férfiak csak havonta egyszer látogathatták meg őket, amikor a kiválasztott asszonyokkal háltak, hogy gyerekeik legyenek (lenyűgöző részlet: az asszonyok onnan tudták, hogy terhesek, hogy a fogantatás pillanatában egy ragyogó pillangó reppent ki a köldökükből).
Bennszülött jogokért felvonuló nők
és férfiak, kép és cikk itt
A fiúgyerekeket elvitették a szigetről, de a lányokat megtartották; mindegyikükön volt egy-egy anyajegy, ami meghatározta a sorsukat (attól függően, a testük melyik részén volt - a harcosoké a combjukon, a földműveseké a hátukon, az anyáké pedig a hasukon). Amikor a fehér hódítók megérkeztek a tűzfegyvereikkel, a sziget összes asszonya a tengerbe gyalogolt, hogy ne igázzák le őket, és habfodorrá változtak.
Szintén tetszett a legenda a lányról, aki nagyon szeretett úszni - annyira, hogy még nagyhéten is lement a tengerparta, pedig az anyja figyelmeztette, hogy ne tegye. A vízben aztán sellővé változott, és énekelve úszott el a messzeségbe.
Teljesen más hangulatú, és egészen hátborzongató volt María Angustia története, egy fiatal feleségé, aki nem akart megtanulni főzni, és mindig a szomszédasszonyhoz szaladgált ételért. Végül egy nap a szomszédasszony elhitette vele, hogy a hiányzó disznóhúst lehet a temetőből is pótolni friss belsőségekkel... amiket María be is szerzett, csakhogy a következő éjjelen a kifosztott delikvens visszajött kísérteni, és magával vitte a lusta asszonykát.

Kapcsolatok

A többi dél- és közép-amerikai országhoz hasonlóan itt is volt egy La Llorona (Síró Asszony) legenda. A bőrét levető boszorkány karibi mondáit idézte a Prérifarkas-asszony, akinek ugyanúgy sót tett a levetett bőrébe  férje, hogy ne tudjon visszaváltozni emberré.
Előfordultak ismert mesetípusok, mint pl. Tücsök jós, Nyelves királykisasszony, Csodálatos segítők (repülő gőzhajóval!). Megint csak volt aranyfogú ördög-férj, akit ezúttal az anyósa győzött le azzal, hogy belecsalogatta egy befőttes üvegbe (mind ahogyan a dzsinneket szokás) - azóta ha az ördög forgószél képében közeledik, csak kiabálni kell neki, hogy jön az anyósa az üveggel.
Kép innen
Klasszikus hiedelemmondákat és kísértet-történeteket idézett a Holtak Szekere legenda, amely több (három-négy) változatban is szerepel a kötetben. Egy rossz életű férfi, aki miatt sokan koldusbotra jutottak, egy éjjel vezeklő menetet lát az úton, ökrök vonta szekérrel és szerzetesekkel, és amikor gyertyát nyomnak a kezébe, köteles beállni közéjük. Másnap azt hisz, tréfa volt az egész, de amikor leszáll az este, eljön érte a menet, a Halállal / Ördöggel az élén, és magukkal viszik örökre.

Hova tovább?
Hondurasba!

2017. szeptember 2., szombat

Hős nyuszi egy tatu hátán (Népmesék nyomában a világ körül 53. - Costa Rica)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Costa Rica tiszteletére újraolvastam az egyik örök kedvenc mesegyűjteményemet. 


Las semillas de nuestro rey
Leyendas de los aborigenes de Costa Rica
Carlos Luis Sáenz
Las Americas, 1958.

Ebben az apró kötetben összesen huszonhét mese olvasható Costa Rica bennszülött népeinek hagyományaiból. A szerző népenként csoportosítja a történeteket; külön fejezetekben olvashatjuk a bribri és brunka, chorotega, guatuso, és miskito indiánok legendáit. Némelyikükhöz szómagyarázatot, lábjegyzeteket is fűztek, és van olyan legenda is, amit idézetek vezetnek be különböző antropológusoktól, utazóktól, és folkloristáktól. Rövid olvasmány, de nagyon érdekes - főleg azért, mert felvillant valamennyit Közép-Amerika eredeti lakóinak kulturális sokféleségéből.

Fénypontok

Illusztráció innen
Nagy kedvencem ebből a gyűjteményből Nandayure varázspálcájának története. A pálca ereje abban rejlik, hogy egy szempillantás alatt el tud tüntetni mindent, amiben mész van - kagylót, mészkövet, sőt, az emberek csontjait is. Ilyen varázseszközzel máshol még nem találkoztam... Szintén bekerült a repertoáromba a Sisimiqui nevű mese, amelyben egy tatu hátán lovagoló nyuszi győz le egy rettenetes, emberevő szörnyet. A gyerekek nagyon szeretik ezt a sztorit, több fellépésen is sikerem volt már vele.
Több történet is szól a kötetben óriási sasok által elrabolt hősökről. A legérdekesebb a Hegyi sasok, és a hős a hét kosárban című volt számomra, melyben egy harcos hét, egymásba helyetett kosárba rejtőzve vitette fel magát az emberevő sasokkal a hegy tetejére. Az egyik sast és a fiókát sikerült is megölnie, majd kötélen lemászott a hegy oldalán... ám a kötél nem volt elég hosszú, és félúton megakadt, onnan már a faluja többi embere segítette le. Külön váratlan volt, hogy a győzelmi lakoma utáni reggelen a hősnek nyoma veszett; esélyes, hogy a másik sas ragadta el, de itt véget ér a történet.

Kapcsolatok

Arany malacok, bennszülött ékszerek
Más dél-amerikai kultúrákból is ismertem már olyan legendákat, melyekben egy vadász megsebzett állatot követve az állatok birodalmába került, ahol meg kellett gyógyítania azt, akin sebet ejtett (pl. az Amazonas mentén delfineket). Itt egy ügyetlen vadász a Disznók Országába került, ahol a király lehordta, hogy mennyi alattvalóját sebezte már meg... Érdekes, hogy nem a vadászattal volt baja, csak azt akarta, hogy az állatokat azonnal öljék meg, ne szenvedjenek.
Egy dominikai mesére emlékeztetett az a történet (Tüzes kezű fiú), amelyben egy törzs összes vadásza evett egy elejtett kígyó húsából, és kígyókká változtak; egyetlen fiú volt csak, aki tudta, mi történt, és azt is, hogyan kell az átkot feloldani, de az emberek csak az után voltak hajlandóak megfogadni a tanácsát, hogy feláldozta magát.
Délkelet-Ázsia után most találkoztam megint Tigrisemberekkel (akik valójában nem tigrisek, de úgy hívják őket), vagyis olyan lényekkel, akik emberként jelennek meg, de éjszakánként tigrisként emberekre vadásznak, vagy esetleg fiatal lányokat kérnek feleségül, és a nászéjszakán megeszik őket.
Itt is akadt egy legenda a kolibri születéséről; ezúttal két ellenséges törzs két fiataljáról szólt, akik azonban nem Rómeóként és Júliaként szerettek egymásba, csak előbbi próbálta meg elrabolni az utóbbit, aki aztán véletlenül meghalt egy eltévedt nyílvesszőtől a rablás közben, és madárrá változott.

Hova tovább?
Nicaraguába!