Mesemondót, esküvőre?

Igen!

Ez már megint az intermezzo intermezzója, de el kell mondanom, hogy ma esküvőn (egy kedves, bimbózó mesemondó, ismerős esküvőjén) voltam mesét mondani, és ez számomra is új élményt jelentett. A kérés az volt, hogy egy nagyjából 15 perces történettel készüljek, amiben a női fél sem passzív szereplő, hanem részt vesz a kalandokban. Ezzel persze jól fel volt adva a magas labda, de szerencsére több sztori is motoszkált bennem a témával kapcsolatban; különösen egy, a kínai oroqen etnikai kisebbségtől származó mese, Piros Pipacs Kisasszony, amit eddig csak néhányszor volt alkalmam kipróbálni, mert általában túl hosszú, vagy túl bonyolult, a fellépéseimhez. Itt viszont tökéletes otthonra talált.

Egy nagyobb szabású falusi esküvő tulajdonképpen nem sokban különgözik egy szabadtéri fesztiváltól, legalábbis ami a mesemondás körülményeit illeti. Van sok izgatott ember, rengeteg gyerek (főleg az appróbjából), szaladgáló kutyák, kaja, pia, zene, sátrak, szél, napsütés, minden. A közönség vegyes életkorú, a hangulat barátságos, a háttér zajos, és a történetválasztásba belejátszik a nap fő eseménye is... Íme, néhány dolog, amitől a mai mesemondás sikeres volt:

1. Előre pontosan megmondták, mit szeretnének tőlem, és mikor (vagyis hogy mennyit mesélek, milyen történetet szeretnének, és mikor kerülök majd sorra)

2. Kora délután, nem sokkal a szertartás után meséltem, amikor az uzsonna épp elfogyott, de az italok még nem tették meg a hatásukat, vagyis éhes se volt senki, meg részeg se.

3. Kaptam rendes hangosítást, amivel a rendezvényhelyszín (telek) egyik végétől a másikig tisztán hallatszottam

4. A közönség sátrak alatt ült, a gyerekeknek néhány pokrócot is leterítettek, mindenki kényelmesen elhelyezkedett

5. Az egész násznépnek meséltem, és abban a 15-25 percben én voltam az egyetlen program (nem volt háttérzene, átjárkálás, és a gyerekeket sem hagyta ott senki előttem, hogy más dolog után nézzen)

Ez utóbbinak volt köszönhető, hogy tényleg olyan mesét választhattam, ami szép volt, izgalmas, és illett a témához - a felnőtteknek és az idősebb gyerekeknek meséltem, és mert ők figyeltek, a kicsik is elcsendesedtek a környéken, ami ideális a mesehallgatáshoz. A történet egyébként elég széles korosztályt lefed, van benne sárkány, meg táltos ló, meg fiatal vadász, meg szerelem, meg minden; kényelmesen mesélve 20 perc körül mozog, ami pont jó volt arra, hogy élvezze a közönség, de ne állítsuk le az általános mulatozást túl hosszú időre. Természetesen a férfi-női együttműködés kritérimának is megfelelt, amire külön büszke voltam.

A konklúzió tehát: Hívjatok mesemondókat esküvőkre! Most már tudjátok, mi kell hozzá, hogy igazán mesés legyen az alkalom (igen, kimondtam, nem szívom vissza).