2017. június 24., szombat

Trickster sárkányt öl (Népmesék nyomában a világ körül 43. - Saint Lucia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Folk-lore of the Antilles, French and English I.
Elsie Clews Parsons - Gladys A. Reichard
American Folk-lore Society, 1933.

Azokhoz a karibi szigetországokhoz, amikhez égen-földön nem sikerült külön könyvet beszereznem, ebből a gyűjteményből olvastam fejezeteket. A három kötetes, közel kétezer oldalas mű szigetekre bontva közöl több száz népmesét, angolul és franciául.
Saint Lucia szigetéhez a könyvben harmincnégy mese tartozik, amiket tizenöt különböző mesemondótól (köztük sok hölgytől) gyűjtöttek. Jó részük franciául volt, ezeket csak nagyjából bogarásztam át (ahogy az angol nyelvűek, úgy ezek is dialektusban vannak leírva, fonetikusan, és ennyire azért nem jó a franciatudásom), de szerencsére akadt közöttük tíz mese angolul is.

Fénypontok

Volt a gyűjtésben egy nagyon érdekes (és eléggé horrorisztikus) mese két testvérről - a húg az Ördöghöz ment feleségül, akiről tudta, hogy ördög, de mégis szerelmes volt belé, és végül a bátyjának kellett megmentenie a férje karmai közül. Én ezt Louisianából Marie Jolie meséjeként ismertem, de a Sait Lucia-i mesemondó még rá tudott tenni a horrorra egy lapáttal.
Érdekes volt az a trickster-mese is, ahol Tigris két megtréfálása között Nyúl komának még arra is maradt ideje, hogy egy szál késsel párbajban megöljön egy sárkányt... És akadt egy nagyon mókás kis anekdota egy papról, aki szerette a tüzes chili szószt az ételében, és a vele ebédelő matrózok azt hitték, mintát hozott magával a Pokol tüzéből.

Kapcsolatok

Továbbra is a klasszikus trickster-mesék világában kalandozunk. Volt megint kátránybábu és elcserélt kivégzés (utóbbiból több is), "trickster ajándékot kér" (jelen esetben egy terhes gorilla arany fogát kellett elhoznia Nyúl komának érte). Akadt ezen kívül megint egy "anyám megölt, apám megevett" mese (fene se érti, ezek pont miért olyan népszerűek - ez pl. nagyon hasonlított a Grimm verzióra), és egy Tücsök doktor (amelyben egy Tücsök nevű szegény ember úgy tesz, mintha jósolni tudna, pedig csak nagyon szerencsés).
Külön örültem, hogy találkoztam egy olyan történettel is - az Egylábú pulykáról -, amit kiskoromban a nagyapám mesélt nekem (és egyébként a Dekameronban is benne van). Egyes mesék messzire tudnak utazni...

Hova tovább?
Dominikára!

2017. június 17., szombat

A tricksterek továbbélnek (Népmesék nyomában a világ körül 42. - Barbados)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Mivel Barbadoshoz nem akadt könyv, a korábbi példákhoz hasonlóan néprajzi és antropológiai cikkekből olvastam meséket. 


Barbados Folklore
Elsie Clews Parsons
The Journal of American Folklore, 38/148 (1925), pp. 267-292.

Exploring the Folk Culture of Barbados through the Medium of the Folk Tale
Linden Lewis
Caribbean Studies, 23/3 (1990), pp. 85-94.

Az első cikkben tizenöt mese és százhuszonkét találós kérdés található. A szerző ugyanaz, mint a korábbi bejegyzésekben említett Folk-lore of the Antilles köteteké, de a barbadosi gyűjtését pont külön publikálta. A prezentáció hasonló, a mesék fonetikusak, dialektusban vannak lejegyezve, néha egészen nehéz kisilabizálni őket.
A második cikkben modernebb anekdoták, emberi trickster-figurák, a népmesék későbbi, "modernizált" változatai bukkannak fel, a barbadosi kultúráról szóló eszemfuttatásokba ágyazva. A történetek közül két motívumot emeltek ki - a tolvajlást, és a nekromanciát (obeah) -, de egyéb hiedelmekről, hiedelemlényekről is szó esik.

Fénypontok

Volt az első cikkben egy jó kis verzió a Hetet egy csapásra mesére - a bővebb verzió mellett pedig egy rövidebb is, ami azért tetszett nagyon, mert abban a szabólegény álmában kikotyogta, hogy hét légy volt, és nem ember, és a király és a királykisasszony meg is haragudtak rá. Engem gyerekkoromban mindig zavart, hogy senki nem kérdezett rá, hogy "hét micsodát?!", ezért ezt nagyon értékeltem ezt a gyakorlatias hozzáállást.
Érdekes volt az a történet, amelyben egy fiút, aki tököt talált lopni, a közössége megátkozott, és felnőtt korára kleptomániás lett. Végül az buktatta le, hogy vizes mosogatórongyot lopott, amitől átázott a nadrágja.
Szintén érdekes volt a bacco nevű hiedelmlény, ami leginkább a mi lidércünkhöz hasonlatos. Palackban vagy takaróban tartják, banánon és tejen él, és csak vízbe dobva lehet megszabadulni tőle. Minden környező kultúra valaki mást okol érte: A barbadosiak szerint Guayanából jönnek, a guyanaiak szerint Surinaméból, Suriname lakossága szerint viszont a holland gyarmatosítók hozták be őket...





Kapcsolatok

A "trickster bajt keres" mesében ezúttal Ananszi (Brer Nancy) taníttota meg Nyúl komának (Brer Rabbit), hogy milyen az, amikor valaki bajba (jelen esetben Tigris torkába) kerül - de azért a végén ki is mentette, ami kedves volt tőle. Nyúl koma cserébe meglovagolta Majom komát, ahogyan Rémusz bácsi meséiben aTigrist (betegnek tettette magát, hogy a majom felvegye a hátára), és ily módon elnyerte előle egy hölgy kegyeit. Ismét volt keresztelős tolvajlás, mint az előző szigeteken (csak itt Patkány csent a zsírosbödönből, és Macska kapta el), és elcserélt kivégzés is, ahol a Nyúl könyörgött, hogy égessék el inkább, de ne dobják a bozótba (persze oda dobták, és jól elmenekült).
Volt egy Rózsa és Ibolya mese, varázslatos meneküléssel - ez a típus eddig az egyik legelterjedtebb, amit a kihívás során találtam.

Hova tovább?
Saint Lucia szigetére!

2017. június 10., szombat

Második Rufus és az Ördög (Népmesék nyomában a világ körül 41. - Saint Vincent és a Grenadine-szigetek)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Folk-lore of the Antilles, French and English I.
Elsie Clews Parsons - Gladys A. Reichard
American Folk-lore Society, 1933.

Azokhoz a karibi szigetországokhoz, amikhez égen-földön nem sikerült külön könyvet beszereznem, ebből a gyűjteményből olvastam fejezeteket. A három kötetes, közel kétezer oldalas mű szigetekre bontva közöl több száz népmesét, angolul és franciául.
Saint Vincent szigetéhez a kötetben összesen tíz mesét soroltak, amiket négy mesemondótól gyűjtöttek fel - a négy adatközlő kulturális háttere önmagában is látványosan kevert volt, akad benne német, portugál, karibi bennszülött, fekete, kubai, és "tengerész" is. A legfiatalabb (és az Ananszi-mesék forrása) tizennégy éves volt. Mind a tíz mese angolul szerepelt.

Fénypontok

A legjobb mese a tízből a Rufus király az ördöggel kártyázik című. Ebben Rufus (pontosabban Második Rufus) pont a kártyázást tanulta ki, mint királyi szakmát, aztán jól el is veszítette mindenét, az életével együtt, Don Pedro (az ördög) elleni partiban. Útnak is indult a pokolba, ahová három öregasszony igazította útba (akik mindhárman kávét és cukrot fésültek a hajukból). Végül Rufus csak megérkezett a pokolba, ahol találkozott az ördög három nevelt lányával (Éjjel Rózsái, Éjjel Holdfénye, Nappal Napsugara). Innentől a Rózsa és Ibolya mese formáját követte a történet - azzal a különbséggel, hogy Rufus az utolsó pillanatban elbaltázta a dolgot, és mégiscsak pokolra ment...
Volt egy bájos mese a szalagos kolibriról is, amit a mesében doktormadárnak hívnak (eredetileg jamaikai történet, egyébként, onnan került át a mesemondóval együtt a szigetre). Egy terhes asszony küldte el a madarat, hogy szóljon a férjének, eljött a szülés ideje. A jó szolgálatért kapta a kolibri kis fekete bársonysipkáját.

Kapcsolatok

Ha trickster - és főleg ha Ananszi - akkor természetesen előkerülnek megint a klasszikusok: Kátránybábu, eltrükközött kivégzés, halálos szikla, más állatok (jelen esetben Cápa és Oroszlán) átverése, bálna-elefánt kötélhúzás. Megjegyzés: Nem tudom, hogy a gyűjtés helyétől vagy késői időpontjától függött-e, de Ananszi több helyen is más állatként szerepelt a pók helyett - volt macska és farkas is, például.
Grenadához hasonlóan szintén felbukkant a tejfel-tolvaj macska esete, illetve volt egy csinos verzió a Terülj, terülj, asztalkám mesére - itt furkósbot helyett egy palacknyi tündér volt a végső ajándék, akik a dugó kihúzására jól elverték a tolvajokat...

Hova tovább?
Barbadosra!

2017. június 3., szombat

Susan esete a szezámmal (Népmesék nyomában a világ körül 40. - Grenada)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Folk-lore of the Antilles, French and English I.
Elsie Clews Parsons - Gladys A. Reichard
American Folk-lore Society, 1933.

Azokhoz a karibi szigetországokhoz, amikhez égen-földön nem sikerült külön könyvet beszereznem, ebből a gyűjteményből olvastam fejezeteket. A három kötetes, közel kétezer oldalas mű szigetekre bontva közöl több száz népmesét, angolul és franciául. Grenadához 32 mese tartozott, túlnyomó részben angolul, bár akadt közöttük francia is (ezeket csak nagyjából értettem); sokuk több verzióban is szerepelt. A szövegeket nyelvjárásban írták le, így néha fonetikusan ki kellett olvasnom őket, hogy megértsem (és néhol több volt az aposztróf, mint a betű). Külön érdekes, hogy a mesélőket is felsorolják a fejezet elején, és többségük 13-18 éves volt, a legidősebb pedig 35 volt.

Fénypontok

A kedvenc mesém a gyűjtésből Carriacou szigetéről származott, és egy lányról szólt, aki az összes Ananszi mesét ismerte (a "Nancy story" ebben az esetben általános értelemben népmesét, trickster-mesét jelent). A lány ahhoz akart feleségül menni, aki olyan történetet tudott mondani neki, aminek nem értette a jelentését. A mesének van magyar párhuzama is, de itt külön tetszett, hogy nem találós kérdésekről, hanem mesékről volt szó.
Aprócska, de érdekes történet volt a Macska és Patkány együtt fürdik című. Ebben egy kismacska és egy kispatkány jó barátok, és együtt járnak minden nap fürdeni - amíg a szüleik meg nem mondják nekik, hogy ők ellenségek, és nem természetes, hogy együtt játszanak. Volt a mesében valami mély bölcsesség arról, hogy a gyűlölet tanult viselkedés...

Kapcsolatok

Ecuador után itt is megjelent a "trickster adományt kér" típusú, afrikai eredetű mese, ahol Nyúlnak mindenféle feladatokat kellett teljesítenie, hogy Isten bölcsességet adjon neki (a saját könyvemben Ananszi művel hasonlót, csak ott bölcsesség helyett mesékért). Voltak más klasszikus trickster-mesetípusok is, pl. a helycserés büntetés, halálos szikla (a.k.a. Ananszi és a Mohás Szikla), és a "trickster bajt keres", ami Trinidadon is felbukkant már (Majom nem tudja, mi az a Baj, de hamar megtanítják neki).
Olyan mese is akadt, ami a magyar hagyományban előfordul - a Macska-keresztapa, ahol a macska azt hazudja, hogy keresztelőre jár, és titokban felfalja a kutyával közös tejfölt. Volt ezen kívül grenadai Jancsi és Juliska, "Anyám megölt apám megevett" (paprika-fával), és egy Hal-szerető című mese, amit Haitiról ismertem, mint Tayzanne történetét, ami amerikai mesemondók között nagyon népszerű. Szintén Haitiról, és Surinaméból volt ismerősa Filomena-típusú mese, ahol a mostoha gonoszsága az édesgyerekeire ütött vissza (itt a mostohagyereket Krokodilnak hívták).
Külön jót kuncogtam azon a sztorin, ahol jelszóra nyílt a rablók előtt  titkos ajtó, de "Szezám, tárulj!" helyett valamiért "Susan, tárulj!" volt a varázsige...

Hova tovább?
Témánál maradva: Saint Vincent és a Grenadine-szigetek következik.

2017. június 1., csütörtök

Szolnoktól a sztyeppéig - Régészet Napja 2017

Az elmúlt két évben hagyománnyá vált, hogy Régészet Napján a szolnoki Damjanich János Múzeumban mesélek. A sort idén sem törtük meg: Megint meghívtak fellépni, és megint csak vadonatúj műsorral készültem gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. A szarmaták és a gepidák után ezúttal a sztyeppei nomád népek (szkíták, szarmaták, hunok, avarok, honfoglaló magyarok, kunok, jászok) kultúrája, hagyományai voltak terítéken.

A bejáratott formulához igazodva megint csak öltözékben jelentem meg, és ennél mesemondó fellépésen nem nagyon voltam még magyarabb: Előástam a szekrényből a boldogult íjász koromból megmaradt honfoglaló kaftánt, veretes övet, tarsolyt, gyolcsnadrágot, és útközben a Nemzeti Múzeumban még egy hajfonatkorongot is sikerült beújítanom. A tarsolyon nem volt ugyan lemez, volt viszont pávasárkány meg griff (szintén a Nemzeti utánozhatatlan ajándékboltjának köszönhetően), meg üveggyöngyök. Menet közben valaki rám pirított, hogy rossz oldalon lógatom a veretes öv nagyszívjégét (úriember volt az illető), de a megrendelők meg voltak elégedve az összképpel.

Ami a meséket illeti: Úgy válogattam a mesecsokrot, hogy mindegyik fentebb felsorolt kultúrához legalább egy történet tartozzon. Végül két szkíta, öt szarmata (jobban mondva nart), két hun, egy avar, négy magyar, egy jászsági, és egy kun mese/monda került a tarsolyba (hehe). Természetesen két óra alatt nem mindegyikre jutott idő - de szokás szerint menet közben dőlt el, milyen a közönség hangulata és érdeklődése, így biztosra mentem, hogy legyen mihez nyúlni. A végeredmény a programfüzetben az Ősi regék és legendák a sztyeppéről címet kapta.

A kora délutáni kör gyerekeknek és családoknak szólt, és A griffmadarak kincse alcímet viselte. Alaposan meglepődtem rajta, milyen sokan voltak; az előző két évhez képest megduplázódott a hallgatóság létszáma, és teljes telt háznak (pontosabban galéria-teremnek) meséltem - még a babzsákokat is be kellett hozni. A gyerekekre való tekintettel kalandos tündérmeséket választottam azok közül, amikben megmaradtak még az ősi hiedelemvilág egyes elemei is: Volt Szárnyas farkas (nagy kedvencem), Hétlábú paripa (hogy női hősünk is legyen), és Csorha János, ami egy jászságban gyűjtött népmese táltosokkal és mindentlátó indiai királylánnyal. Öröm volt látni, hogy a klasszikus magyar tündérmesék mennyire magukkal tudják ragani a közönséget. A Szárnyas farkas útelágazása hangos méltatlankodást váltott ki mindenkiből; a hétlábú paripát megelőző három- és ötlábú táltosokat kuncogás fogadta; amikor a mindent látó királylány a füle mögé tűzte a rózsává változott táltos fiút, mindenki csillogó szemekkel ismerte fel a cselt. A mesék nem csak éltek élőszóban, de szárnyaltak is. Külön csíptem azt a kisfiút, aki előre bemondogatta, mikor mi fog majd történni, majd mindetudóan bólogatott, amikor igaza lett...

Annak is nagyon örültem, hogy többen visszajöttek a korábbi közönségből a "felnőtt" körre is. A második előadás a Lábnyomok a Hadak Útján címet viselte; itt meséltem a hosszabb, bonyolultabb mondákat. Bár továbbra is akadtak gyerekek a tizenöt fő körüli közönségben, sokkal csendesebb, nyugodtabb volt a hangulat, és volt időm kibontani a történelmi részleteket. Időrendben haladva először a szkíták kerültek sorra. Itt Szamoszatai Lukianosz egyik művéből, a Toxarisz, avagy a barátságról címűből meséltem egy történetet arról, milyen fontos volt a szkíták között a vértestvérség. Lukianosz régóta a szívem csücske, a sztori viszont új volt, de remekül működött lányszöktetéssel, merénylettel, epikus csatajelenettel együtt. Utána sorban a hunok következtek - hozzájuk természetesen Attila-mondával készültem, mégpedig az Attila és a mutatványosok kibontott, kiszínezett verziójával, amit még anno a mesemondó vizsgaelőadásomhoz raktam össze. A hunokat az avarok követték, és mivel Szolnokon voltunk, a Csörsz-árok mondájára esett a választásom. Jó mesével voltam jó helyen... Az előadás végére maradt még némi idő, így hozzácsaptam a sorhoz az egyik kedvenc nart legendámat, Alimbeg lányának, a nartok hős vezérének történetét, aki férfiruhában indul el magának feleséget szerezni. Ebben a mesében külön szeretem, hogy a magyar hagyományban is gyakran előfordul, itt írtam róla.

Mindkét előadás nagyon pozitív élmény volt (még akkor is, ha a tarsolyom folyamatosan át akarta venni az irányítást a kaftánom esése felett). Örültem, hogy ezeket a különleges, sokáig válogatott és csiszolt történeteket mesélhettem, és a közönség épp annyira szerette és értékelte őket, mint amennyi gondot fordítottam a mesecsokrok összefűzésére. Jó volt látni, hogyan működnek, alakulnak a mesék és mondák élőben - és természetesen remek volt az is, hogy múzeumi környezetben, régészeti leletek és a hozzájuk értő szakemberek társaságában adhattam elő őket. A mesék beleillettek a helyszínbe és a rendezvénybe, és megtalálták maguknak a közönséget.

Jövőre is, ugyanitt. Már alig várom!