2017. április 29., szombat

Smaragdok és istenségek (Népmesék nyomában a világ körül 35. - Kolumbia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Mitos y leyendas indígenas de Colombia
Javier Ocampo López
P&J, 2013.

Bőséges és részletes gyűjtemény Kolumbia őslakosainak mítoszaiból. Több, mint ötven történet található benne (néha fejezetenként több is), bár nem mindegyiküknek kapjuk meg a teljes szövegét. Néhol csak összefoglalva, vagy említés szintjén tudunk meg dolgokat egyes istenségektől, rítusokról, vagy helyekről. Cserébe a szerző nem csak leírja, hanem elemzi is a mítoszokat, összehasonlítja őket egymással, sőt, más, Dél-Amerikán kívüli népek hagyományaival is. Sok történethez tartozik lábjegyzet, források, és a legrégebbiekhez idézi a vonatkozó krónikákat is.

Fénypontok

A kedvenc mesém a kötetből a Sószállító című csibcsa történet volt, melyben egy sóárus portékáját elmosta az eső, és Bochica, az istenség segített neki visszaszerezni "a sót a víztől" - lepárlással.
Szépséges volt a smaragd születéséről szóló muzo legenda (Kolumbia híres a smaragdjairól). Az emberiség két isteni őse, Fura és Tena szerepeltek benne; egy fehér bőrű, szőke szakállú idegen elcsábította Furát, amiért is Tena megölt feleséget és szeretőt egyaránt, majd öngyilkos lett (ez nem a szép rész). Férj és feleség sziklákká változott, amiket egy folyó választ el egymástól. Fura keserű könnyei smaragdokká és hatalmas kék pillangókká változtak (ez a szép rész).


Szólt egy szép legenda az amazonasi óriás tündérrózsa születéséről is - a virág eredetileg lány volt, aki beleszeretett a Holdba, és a folyóba ugrott, hogy a szeretője tükörképével lehessen.
Sok érdekes figura volt a bennszülött népek istenségei között. Az egyik kedvencem a "lázadó istennő" Huitaca volt a csibcsa mitológiából, aki a vidám, gyönyörökkel és játékkal teli, mulatozós életet hirdette az emberek között, pontos ellentéteként a "civilizáló" férfi Bochicának, aki végül büntetésből bagollyá változtatta. Másik kedvencem A Mennydörgés Fia volt, egy nagy hatalmú varázsló a paeces mitológiából, aki úgy győzte le az ellenséges törzs harcosait, hogy kígyókat idézett elő a semmiből, és a nyakuk köré tekerte őket....
Nagyon tetszett Nencatacoa istenség a csibcsa mitológiából, aki a mulatozás és a tánc ura - különösen azért, mert Táncoló Szent Paszkál néven ma is megülik az ünnepét. Ha az ünnepi tűzben magasra csapnak a lángok, úgy tartják, az istenség/szent is velük táncol.
Természetesen nem lett volna teljes a kötet El Dorado legendája nélkül, és több történet szólt a spanyol hódítással szembeni ellenállás koráról is. Míg néhol egészen barátságos volt hódítók és bennszülöttek kapcsolata (és persze a bennszülöttek is harcoltak egymás között), máshol véres és keserű volt a múlt, ahogyan azt megszokhattuk a gyarmatosítás történelméből... Ezek közül tetszett a csibcsa asszonyok története, akik egyszerűen bedrogozták a spanyol katonákat az itallal, amit felszolgáltak nekik, hogy el tudjanak menekülni. Gaitana, a yalcon indiánok törzsfőnök-asszonya ennél közvetlenebb módszert választott, és hatalmas csatákat vívott a spanyolokkal akik élve elégették a fiát (hasonlóan a kelta Boudiccához).

Kapcsolatok

Rómeó és Júlia történetét idézte az a legenda, melyben a fiatal Pacanchique menyasszonyát egy törzsfőnök magának akarta. A fiú és az apja együtt tervet szőttek, hogy olyan szerrel itatják meg a lányt, amitől majd halottnak tűnik - később pedig felélesztik. A szöktetés sikeres volt ugyan, ám sajnos a történet mégsem ért boldog véget.
Több özönvíz-mítosz is volt a könyvben. Az egyik (muiszka) hagyomány szerint az áradást egy Chibchacum nevű istenség okozta, akit végül büntetésből Bochica arra kényszerített, hogy (Atlaszként) a vállán hordozza a világot. Amikor elfárad és vállat vált, olyankor vannak a földrengések. Egy másik mítoszban az Orinoco partjáról az özönvizet túlélő emberpár egy moriche pálma ("az élet fája") gyümölcseiből teremtette újjá az emberiséget (vicces módon ezt a növényt magyarul móricpálmának is hívják...).
Érdekes volt a Nap fiáról, Goranchacha prófétáról szóló legenda is, melyben megjövendölték, hogy a próféta egy szűz leánytól születik majd, aki a napsugaraktól esik teherbe. Egy főnök két lánya minden reggel felment a hegyekbe, hogy meztelenül feküdve várják a felkelő napot - és az egyikük valóban teherbe is esett. A keresztény párhuzamon kívül a történet emlékeztetett Perszeusz születésére, és a Nap lánya című olasz népmesére is.

Hova tovább?
Venezuelába.

2017. április 25., kedd

Feminista Mesék szünetelnek

Gyors update: Mivel az elkövetkező három hétbe egy konferenciát, egy fesztivált, és egy hazaköltözést kell belesűrítenem, a Feminista Magyar Népmesék sorozat előre láthatóan júniusig szünetel.
A Népmesék nyomában a világ körül bejegyzések töretlenül folytatódnak (ezek előre meg vannak már írva), és lesznek természetesen beszámolók a mesemondó kalandokról is!

2017. április 22., szombat

Tricksterek és tündérmesék (Népmesék nyomában a világ körül 34. - Ecuador)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Cuentos folklóricos de la costa del Ecuador
26 registros de la tradición oral ecuatoriana
Paulo de Carvalho-Neto
Instituto Panamericano de Geografía e Historia, 1976.

Na, ezzel a könyvvel megszenvedtem rendesen. Pontos és részletes, tudományos igényű néprajzi kiadás - ami azt jelenti, hogy minden mesét szó szerint jegyeztek le hangfelvételről, beleértve olyan töltelékeket is, mind az "aszongya" vagy az "ésakkor," amikből rengeteg volt. ("És akkor - aszongya - kisasszony - aszongya - ide hallgasson, mondom - aszongya a királyfi"). Értem én, hogy így sokkal többet megtudtunk az eredeti előadásmódról, de sajnos borzasztóan nyögvenyelős lett tőle a könyv. Arról nem is beszélve, hogy mindent fonetikusan jegyeztek le, ezért amikor a mesemondó elharapta vagy elmotyogta a szavakat, a szöveg is hiányos volt, és nagyon nehezen lehetett  követni anélkül, hogy hangosan ki ne olvastam volna mondatról mondatra. De legalább volt benne mesetípus-mutató, így nagyjából meg tudtam saccolni, mire számíthatok.
A mesék maguk nem hagytak különösebben mély nyomot bennem. Legtöbbjük ismert mesetípusok valamilyen helyi változata. Voltak bennük érdekes pillanatok, de nehéz volt kimazsolázni őket a szavak rengetegéből...

Fénypontok

Tetszett a Sárkányölő Hős meséjének az a változata (Az árva fiú), amelyben a hőst három nagyon aktív és bátor kutya - Santa María, Ligero (könnyű), és Pesado (nehéz) - segítette, akik valójában álruhás angyalok voltak. Szintén érdekes mesekombináció volt az Egyszemű király és a Mór királynő meséje, ahol az öreg király egyik szemét csatában elnyerte a mór királynő, és a fiai elindultak, hogy visszaszerezzék (később kiderült, hogy a királynő az elrabolt szemgolyót a pofazacskójában tartogatta). A szemet kereső küldetés összefonódott a Macskacicó helyi verziójával, ahol a legkisebb királyfi egy varangyot vett feleségül (aki később persze királykisasszonnyá változott). Végül ők hozták vissza a király szemét, bár a bátyusok korábban megpróbálták macskaszemmel pótolni a dolgot, és az öreg király azzal is egészen jól boldogult...
Érdekes volt a helyi verzió a "Négy Ügyes Testvér" mesetípusra is, ahol egy ács, egy mesterlövész, egy tolvaj, és egy zenész közösen mentett meg egy királykisasszonyt, és nem tudták eldönteni, kinek legyen a felesége. Végül úgy határoztak, az apjukhoz adják feleségül, mert mind a négyük az apától kapta a mesterségéhez szükséges első ajándékot... Hogy a királykisasszony mit szólt ehhez, arról nem szólt a fáma.

Kapcsolatok

A könyvben szereplő legtöbb történet ismert tündérmese-típusok valamilyen verziója volt. Akadt Táltos Fiú (Puntete), többféle Fehérlófia (avagy Öszvér fia és Medve fia - utóbbi deréktól lefelé medve volt), és varázslatos menekülés (Bella Flor Blanca) is.
Afrikai mesékből volt ismerős a "trickster adományt kér" mese, melyben Tío Conejo (a nyúl) azt szerette volna, ha Isten naggyá és félelmetessé teszi őt. Isten mindenféle feladatokat szabott ki rá, amiket Nyúl sorra meg is oldott - annyira jól, hogy a Teremtő aggódni kezdett, mi lenne, ha a ravaszsága tetejébe még nagy és erős is lenne. Ezért inkább a füleit növesztette csak meg. Tío Conejo amúgy ügyeletes tricksterként volt jelen a mesékben - akadt például itt is egy nemzetközi klasszikus, a Kátránybábu története. Míg a Nyúl az afrikai bajkeverőket képviselte, Európából átköltözött Pedro barátunk, aki ezúttal Imala vezetéknéven tett mindenféle rossz fát a tűzre.
És végül megint csak nem múlt el gyűjtemény versenyfutás nélkül: Ezúttal a varangy győzte le (családtagjai segítségével) a fürge szarvast.

Hova tovább?
Kolumbiába

2017. április 19., szerda

Feminista Magyar Népmesék 59. - A bátor szívű királylány

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző mesék itt olvashatók.

Ez a mese olyan típusba tartozik, amiről már volt szó a sorozatban - mégis rászántam egy külön bejegyzést, mert sokban eltér a korábban tárgyalt verzióktól.


A bátor szívű királylány

A történet


Egy öreg királynak három lánya van, de fia nincs, ezért elhatározza, hogy az a lánya örökli a királyságot, aki elég bátor hozzá, hogy a kardját visszaszerezze egy Százkesely nevű vitéztől. El is indul a két idősebb lány, de egy medve (a király álruhában) mindkettejüket visszarettenti a kalandtól. Végül a legkisebb lány karddal megy neki a medvének, és megkapja az apja áldását (plusz lovát és lószerszámát) az útra. A ló kis kúrálás után beszélő táltos paripává változik, és elviszi a lányt a rettenetes Százkesely házához. Százkesely, aki fiúnak nézi az idegent, szolgálatába fogadja, és megbízza, hogy hozza el neki Tündérszép Ilonát. A királylány neki is vág, és mindenféle egyéb ellenfeleket cselez ki úton (és mindnek odaígéri Ilonát is). Végül magával Ilonával is meg kell küzdenie, mert ő meg tűzzel védi magát. Amint meghallja, mi járatban van az idegen vitéz, úgy dönt, hogy ő majd inkább elbánik Százkesellyel, óriással, stb., és aztán hozzámegy a lányhoz (akiről ő is azt hiszi, fiú). Előbb azonban hősünknek ki kell szabadítania Ilona bátyját a pokolból, amihez el kell hoznia Szent Péter fekete csődörét - és mivel Péternek ez nem tetszik, azzal átkozza meg a lányt, változzon férfivá. Tündér Ilona és a vitéz hazafelé menet gond nélkül átjutnak a korábbi akadályokon (jórészt azért, mert az ellenfelek tudják, milyen hatalma van Tündér Ilonának, és nem állnak ki ellene). Ilona csellel megmérgezi Százkeselyt is, így már semmi akadálya annak, hogy összeházasodjanak. A királyfi nem is fogadja el az apja birodalmát, inkább hazatér az üveghegyre Tündér Ilonával.

Mitől feminista?

Amikor először olvastam a mesét, a felénél már tapsikoltam, hogy juhé, van egy bátor, kardozós, kalandozós királylányunk... aztán mintegy mellékesen kiderült, hogy ja, fiúnak volt öltözve. Innen persze már ismerős volt a mesetípus, tudtam, mit várhatok, de valahogy mégis megfogott a mese, és különbözik annyira a korábbi verzióktól, amiket ismertem, hogy megérdemeljen egy saját bejegyzést is.
A tündér + kalandorlány felállást az
Odaát is eljátszotta már... (8x11)
Elsősorban azért akartam felhívni erre a változatra a figyelmet, mert a királylány/királyfi mellett ezúttal egy másik egyenrangú - sőt, bizonyos mértékben erősebb - női karakter, Tündérszép Ilona is szerepel. Míg ennek a mesetípusnak a "másik királylány" általában csak háttérfigurája, rosszabb esetben aktív gonosztevője, addig itt nem csak neve van neki, hanem hatalma is. Maga védelmezi saját magát a betolakodóktól, és feladatot is állít az őt "megmenteni" próbáló vitéz elé. Kereken közli, kihez szeretne hozzámenni inkább, és magára vállalja azt is, hogy elhárítja az útból az ellenfeleket - amit hazafelé menet meg is tesz, egy esetben pusztán azzal, hogy hatalmának a híre már megelőzte őt.
Szintén tetszik a mozzanat, amikor a(z immár fiúvá vált) királyfi nem fogadja el az apja országát - inkább Tündérszép Ilonával tart a saját birodalmába. A mesékben sokszor magától értetődő, hogy a menyasszony költözik a vőlegény otthonába, így jó látni némi változatosságot; plusz királylányunk az apja nyomdokaiban indul el a kalandra (apja lován, apja lószerszámával, apja kardját megkeresni, stb.), de a mese végére így önállő személlyé lép elő, akinek nem kell az apja királysága, mert megtalálta a saját otthonát.

Amit érdemes átgondolni

Tipikusan az a történet, amire a nemváltás mintegy utólagos gondolatként van ráerőltetve - annyira, hogy amíg a mese felénél meg nem említették, egyáltalán nem is hiányzott a fiú-álruha. Más változatokban azért öltözik be a királylány, mert az apja csatába küldi maga helyett - de itt már a mese elején eldől, hogy a lányokat állítják próba elé, hogy örökölhessék a trónt. Az álruhát egy az egyben ki lehet hagyni, ha úgy gondolja az ember. Szerintem még dobna is a sztorin - főleg, mert két nagyon karakteres női hősünk van. Plusz ezzel kiiktatnánk azt a kérdéses mozzanatot is, hogy a lányból fiúvá változás "átok" lenne (mert nyilván nem az).
Ha én mesélném ezt a mesét, biztos a táltos ló is kanca lenne.

Források

Varga D.: Ritkaszép magyar népmesék (Hét Krajcár Kiadó, 1998.)

Megjegyzés



2017. április 15., szombat

Az Álmosmadár Legendája (Népmesék nyomában a világ körül 33. - Peru)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Tíz évvel ezelőtt perui mesékkel kedztem hivatásos mesemondói pályafutásomat. Nosztalgikus volt ismét elmerülni bennük.


Mitos, leyendas, y cuentos peruanos
José María Arguedas, Francisco Izquierdo Ríos
Siruela, 2009.

Klasszikus gyűjtemény; 1947 óta több kiadást is megért. Összesen hatvanöt történet található benne, műfaj és földrajzi régió szerint csoportosítva: Mítoszok, legendák, és népmesék Peru három nagy tájegységéből - a csendes-óceáni partvidékről, az Andok hegyeiből, és az Amazonas-medence dzsungeléből. A könyv országos gyűjtőmunka ederménye, melynek során kérdőíveket küldtek ki minden város és falu tanítóihoz, akik a diákjaik segítségével gyűjtötték be, jegyezték le, és küldték be a történeteket a saját házuk tájáról. Az eredmény változatos, érdekes, és izgalmas; tartalmaz bennszülött legendákat éppúgy, mint keresztény szentekről szóló anekdotákat, nemzetközi mesetípusokat, és kísértet-történeteket. A könyv végén bőséges jegyzetek magyarázzák az idegen kifejezéseket, kulturális elemeket, és mesei utalásokat. A maga műfajában klasszikus, nagyszabású, és dicséretes kötet, érdemes forgatni.

Fénypontok

Az egyik kedvenc történetem A három bika nevezetű volt, melyben egy hegy bőséges legelőit három szörnyűséges bika - egy vörös, egy fehér, és egy fekete - védte. A legenda elmeséli, hogyan vették üldözőbe a vadászok a bikákat, és hogyan kergették őket háromfele, míg mindegyiküknek nyoma nem veszett. Később a vörös bika eltűnésének helyén rezet és aranyat, a fehérén ezüstöt, a feketéén pedig szenet találtak a bányászok.
És ha már a bányáknál tartunk: Végtelenül szórakoztatónak találtam a Só Anyjáról szóló legendákat. Ő egy öreg boszorkány, a sóbányák őre (a perui hagyományban hegyeknek, tavaknak, bányáknak, stb. "anyja", védelmező szelleme van, ami nem feltétlenül nőnemű vagy ember alakú). A legendákban általában enni kér, vagy vacsorát főz egy utazónak - majd a taknyával tüsszenti tele, hogy sós legyen. Az emberek utálkozásán megsértődve máshová költözteti a sóbányáját. Jó étvágyat.
Nagyon tetszett a két szomszédos hegycsúcsról, Huatuscalla és Ccaser nevezetűekről szóló legenda, amelyben az előbbit emberek kínozták (útépítés céljából). A helyiek azt mesélik, hogy éjszaka hallották, amint a két hegycsúcs beszélget egymással, és Huatuscalla eldöntötte, hogy átadja a kincseir Ccasernek megőrzésre. Ekkor hatalmas kapuk nyíltak mindkét hegyoldalban, megjeglent egy gigantikus híd, és vörösbe öltözött harcosok áthordták a megsebzett hegy kincseit a másikba.

Huatuscalla (kép innen)

Szintén bájos volt a Szitakötő születése - a szitakötő, avagy Az Ördög Lovacskája, eredetileg egy titkozatos, semmirekellő bajkeverő volt, aki álhíreket terjesztett, mígy egy falu meg nem fizetett egy varázslót, hogy változtassa rovarrá. Azóta büntetésből jó hírek előjeleként jelenik meg az embereknek.
A spanyol hódítás koráról szólt egy tipikusan régészeknek való legenda, mely szerint Narihuala falu lakói Pizarro érkezésének hírére annyira megrémültek, hogy élve eltemették magukat az értékeikkel együtt. Így magyarázták a helyiek, hogy a környéken gazdag sírok kerültek elő arannyal, ezüsstel, és gyöngyökkel tele.
Mókás volt az a keresztény legenda, amelyben két szomszédos falu védőszentet cserélt (Szent Annát és Szent Izidort), de a szobrok folyton visszatértek a helyükre, mert Izidor fázott, Anna pedig megbetegedett.

Kapcsolatok

Elég sok ismerős mitikus lény bukkant fel a történetekben. Volt sellő, tündér, törpe, sőt, találtam egy baziliszkusz-legendát is, ahol a kakastojásból született szörnyeteg egy egész falut kiirtott. Külön tetszettek az esőerdei yacuruna-hiedelmek; ők vízi lények, akiknek a folyó mélyén lévő házán homok a tető, viperák a gerendák, és teknősök a székek. A helyi szörnyek között kiemelkedő volt a pishtaco, ami a bolíviai legendákhoz hasonlóan olyan éjjeli lény, ami a zsírt szívja ki az áldozataiból (és néha a vért is) (aki néz Supernaturalt, az találkozott velük, Dean Winchester következetesen fish taco-nak hívta őket). Több legenda szólt kedvenc perui mitikus lényemről, az Amarúról, ami nem más, mint egy lámafejű szárnyas kígyó, aki hegyi tavakban él, és néha vízözönt hoz a világra. Az egyik történetben két Amarú, egy fehér és egy fakat harcolt egymással, és okozott gyakori földrengéseket (ami Merlin két sárkányát idézi).
További álmosmadarak itt
A Jancsi és Juliska perui verziója volt az Álmosmadár legendája, melyben két gyereket vitetett ki az erdőbe a mostohájuk - ám itt boszorkány helyett egy tündérrel találkoztak, aki álmosmadarakká (ayamaman vagy ayaymama) változtatta őket, hogy boldogan élhessenek az erdő lényei között (a kiáltásuk azóta is az édesanyjukat hívja). Kezdő tündér lehetett, mert az álmosmadár a világ egyik legmókásabban kinéző lénye.
Volt természetes itt is trickster-figura: Carachupa, azaz a tatu, aki ezúttal a tigrist (pumát) csalta tőrbe - ráadásul a Törpeszarvastól más ismert módon azzal ugratta be, hogy egy falevélről olvasta fel, hogy közeleg a világvége. Hiába, ezek a tricksterek...

Hova tovább?
Ecuadorba.

2017. április 12., szerda

Feminista Magyar Népmesék 58. - Szögény asszony lánya

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző mesék itt olvashatók.

Hetek óta kerestem ennek a mesetípusnak egy ilyen változatát - erre tessék, teljesen más témában kutakodtam, hát nem szembejött?!


A szögény asszony lánya

A történet

Egy szegény asszonynak van egy nagyon szép, ám lusta lánya. Az asszony nem tűri a lustaságot, mivel azt reméli, a lánya jól házasodik majd, és eltartja őt is. Egy napon mérgében megveri a lányt. Arra jár egy királyfi, látja a szép lányt, kérdezi, miért veri az anyja. Az anya hirtelen azt hazudja, hogy a lány mindenből arany fonalat fon, nem lehet megállítani. A királyfi persze azonnal feleségül kéri a szép (és állítólagosan hasznos) lányt. A lány persze esküdözik, hogy ő nem fon aranyat, de a királyfi nem hisz neki.
Ugrás a palotához: A királyfi elment kendert venni, a lány meg búsan üldögél a kapuban. Arra jár egy öregasszony, és megkérni, mi bántja. A lány elsírja bánatát, mire az öregasszony megígéri, hogy ha kap valami pénzt, megoldja a problémát. Ez három nap alatt három öregasszonnyal játszódik el, és mindhárman nagyon hasonló taktikával segítenek a lányon: Szörnyen elcsúfítják magukat, és úgy jelennek meg a királyfi előtt (szájból kilógó műfogak, karomszerű körmök, dülledt szemek, szoknya alá rejtett disznóhólyag ami minden lépésnél trottyos hangot ad, stb.). A királyfi elrettenve kérdezi, mitől ilyen rusnyák a nénik, mire mind azt válaszolja, hogy a fonástól csúnyult meg ennyire. Erre persze a rémült királyfi megtiltja a feleségének, hogy valaha is fonjon - és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Mitől feminista?

Megint csak olyan történettel állunk szemben, ami egy általánosan ismert mesetípus "feministább" változata - ráadásul női mesemondótól. A sztori első fele (hazugság az aranyfonálról) a Pancimanci (nemzetközi nevén Rumpelstiltskin) típusba tartozik, a második fele (a három öregasszony) pedig a Három fonóasszony típusba, amit nép mesemondók nagyon szeretnek hozzácsapni az előbbihez - de általában csak az után, hogy a lánynak mágikus módon már a segítségére sietett a Pancimanci nevű kétes egyén, és megteremtette az aranyfonalat. Az is általános továbbá, hogy a három fonóasszony nem tettetésből rút, hanem valóban az, és hazudozás nélkül állítják, hogy a fonástól rútultak meg. Palásti Annuska meséjében ezekhez képest megfigyelhető néhány árnyalatnyi, ám annál lényegesebb különbség.
"Mindketten nem nézhetünk ki jól -
Vagy én, vagy a ház."
Azért szeretem ezt a mesét, mert a nőkkel szembeni két alapvető elvárást ütköztet meg egymással: A szépséget és a házimunkát. A lány szép, ám lusta; az anya hazugságának köszönhetően azonban a királyfi azt hiszi, hogy szép ÉS szorgos is. Amikor azonban a három öregasszonytól azt hallja, hogy a házimunka elcsúfítja a nőket (három példa már nem lehet kivétel, ugye), a fiatal férjnek választania kell: Szép legyen a nő, vagy dolgos? A három furfangos öregasszony tudatosan kijátssza a férfiúi elvárásokat egymás ellen, hogy megmentsék a lányt a lehetetlen feladattól - és ez teszi igazán feministává a mesét. A nők nem csak tudatában vannak a társadalmi elvárásoknak, de a saját hasznukra is fordítják őket. Extra szépsége a dolognak, hogy a harmadik öregasszony, aki disznóhólyaggal a lábai között "trottyoskodik" fel-alá, azt mondja a királyfinak, hogy a sok üléstől "tortyosodott el." Ezt több formában is lehet értelmezni, de nem kizárt, hogy utalás a nők... ööö, altesti rugalmasságára. Ami ugye mindennél fontosabb. Meg is retten rögtön az ifjú férj (aki nyilván nem tudja, hogyan működik a női anatómia).
Megint csak nők segítenek nőkön, amit mindig jó látni egy népmesében. Nagyon szeretem a furfangos vénasszonyok figuráját, akik előnyt kovácsolnak a saját tapasztalataikból (és a kinézetükből, mert a társadalom az idősebb nőket még kegyetlenebbül elítéli, mint fiatalabb társaikat), egy fiatalabb lány megsegítésére. Ők már régóta tudják, mi a dörgés, és segítenek a lánynak navigálni a zavaros vizeken. Külön tetszik, hogy mindenféle maskarákkal rútítják el magukat - az idős kor önmagában nem jelent csúfságot a mese világában sem. Munkájukért természetesen meg is fizetik őket. (Ez egyébként szokásos más verziókban is - ismerek olyat, ahol befogadja a lány a néniket a palotába, míg máshol egyenesen azt állítja, neki "két anyja" van).
Végül pedig tetszik a mesében, hogy a varázslat egy az egyben kimarad belőle. Az anya hazugságával indul, és az öregasszonyok hazugságával végződik; nem történik csoda, nincs elígért elsőszülött meg önmagától manifesztálódó aranyfonál. Ahhoz képest, hogy tündérmese-verzió, eléggé gyakorlatias sztori.

Amit érdemes átgondolni

Kérdés: Aranyásó-e a szegény asszony lánya? Tőrbe csalja-e a királyfit az öregasszonyok segítségével csak azért, hogy élete végéig lusta maradhasson? Ezen azért érdemes eltöprengeni, mert ez a mese azon kevés népmesék egyike, ahol a "lusta lány" nem "javul meg" a történet végére - hanem olyan lustán, ahogyan indult, boldogan él amíg meg nem hal. Megint csak egy apró részletre hívnám fel a figyelmet: Palásti meséjében a lány kereken megmondja a királyfinak, hogy nem tud aranyat fonni - csak a királyfi nem hiszi el neki. Azért folyamodik cselhez (az öregasszonyok segítségével), mert hiába állítja a maga igazát arról, hogy ki ő és ki nem (avagy, hogy mire hajlandó és mire nem), a férfi nem hisz neki. Ez sajnos a mai világban is elég gyakori jelenség.
Korábban már értekeztem arról is, hogy miért lehet egy mese feminista még akkor is, ha a gonosz szereplő (jelen esetben a gyerekét verő és kihasználó, hazug anya) is nő. A feminista meséknek nem követelménye, hogy minden nő szent legyen - ahogyan a feminizmus sem állítja azt, hogy nincsenek ostoba, gátlástalan, hazug, stb. nők. Jelen esetben az anya nagyrészt a társadalmi elvárást testesíti meg - legyen a lány szép ÉS szorgos, és ráadásul lesz szíves jól házasodni, hogy idős anyját eltarthassa. Míg a szülőket ápolni és eltartani általánosságban véve magasztos gondolat, felmerül a kérdés, bele lehet-e kényszeríteni ebbe a szerepbe például olyasvalakit, akit a szülei egész életében bántalmaztak (hint: nem). Ha én mesélném ezt a mesét, anyusnak tutira nem lenne helye a végén a királyi udvarban.

Források

Bereznai Zs. - Georgiádes I.: Tengöri Hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. (Csongrád Megyei Levéltár, 2011.)
Mesemondó: Palásti Anna, 1941.

Megjegyzés
A mese két mesetípus kombinációja: ATU 500 (Pancimanci) és ATU 501 (A három fonóasszony), de mindkettőtől el is tér, nem is kicsit. A három fonóasszony figurája cserébe erősen a Párkákra emlékeztet, nyilván mitikus áthallásai is vannak.

2017. április 8., szombat

Az esőerdők mesekincse (Népmesék nyomában a világ körül 32. - Brazília)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Brazilian folktales
Livia de Almeida, Ana Portella, Margaret Read MacDonald
Libraries Unlimited, 2006.

A sorozat többi kötetéhez hasonlóan kiegyensúlyozott, szép gyűjtemény (de a szerkesztéssel még mindig nem vagyok kibékülve). Műfajok és kulturális háttér tekintetében is visszaadják a történetek Brazília változatosságát, és kapunk háttérinformációt az ország történetéről, a népek keveredéséről, helyi ünnepekről, és még a hagyományos étkezésről is. A mesék tematikus fejezetekre oszlanak, és mindegyik tartoznak források és megjegyzések is a kötet végén.

Fénypontok

A bennszülött legendák közül az Amazonas születése volt az egyik legszebb. A Nap és a Hold szerelméről szólt, és arról, hogy nem lehettek együtt, mert a szenvedélyük elpusztította volna a világot. A folyó a Hold könnyeiből született az elválás után. Ismét találkoztam egy régi kedvencemmel, a tupi indiánok mítoszával arról, Hogyan született az éjszaka. Az emberek a Nagy Kígyótól kérték el, egy kókuszdióba zárva, de hazafelé menet hallották belőle az éjszaka különös hangjait, és ezért feltörték a kókuszdiót, túl korán kiengedték az éjszakát, és majmokká változtak.
Ő az aguti
Az állatmesékben legtöbbször Jaguár húzta a rövidebbet különféle tricksterek, például Teknős és Aguti jóvoltából. Az egyikben például Teknős megölte Jaguárt úgy, hogy egy fáróla fejére ugrott; egy másikban pedig Aguti a Termeszek Királyának tettette magát azzal, hogy mézbe hempergett, és nyüzsögtek rajta a termeszhangyák.
Nagyon tetszettek az "Ijesztő mesék" fejezet történetei - különösen, mert általában nem kedvencem a műfaj, de ezúttal jól sikerült a válogatás. Az ördög a palackban mesében például egy féltékeny férj az ördögre bízta a feleségét, amíg elutazott - a feleség viszont túljárt az ördög eszén, bepalackozta, és csinált, amit akart. Hátborzongatóbb és szomorúbb volt az Éjszakai lény, ahol egy lányt hűséges kutyája még a halála után is védelmezni próbált a démon-szeretőtől (annak ellenére, hogy a lány nem hitt neki). Hajszál híján menekült csak meg az a lány, aki véletlenül egy olyan férfihoz ment feleségül, aki éjszakánként hatalmas bogárrá változott, és állatok vérét szívta. Afrikából, a bantu hagyományból kerültek át az Újvilágba a kibungo-hiedelmek; a kibungo egy szörny, ami embereket rabol a hátán található üregben, és később megeszi őket. Az egyik mesében egy bátor nagymama mentett meg egy lányt, a másikban pedig egy okos, madarakkal barátságban élő fiú mentette meg az egész faluját.

Kapcsolatok

Guaraná gyümölcs
A guaraná történetében hasonlóságot véltem felfedezni egy híres mítoszhoz - a főszereplő lányt ugyanis azért űztek ki egy idilli, elvarázsolt erdőből, mert egy kígyó elcsábította... Más mítoszokhoz hasonlóan pedig itt is egy eltemetett halottból sarjadt ki az első guaraná gyümölcs (jelen esetben a szemeiből, ami a gyümölcsöt elnézve logikus is). Észak-amerikai Coyote mesékre emlékeztetett a Repülő szemű rák, aki el tudta küldeni a szemgolyóit, hogy nézzenek körül; ám amikor Jaguár is megpróbálta a trükköt, néhány húsevő hal megette a szemeit, és Keselyű csinált neki újakat, csillogó gyantából (azóta Jaguár mindig hagy Keselyűnek húst). Más dél-amerikai országokból már ismerős volt az Égi mulatság, ahol Teknős beszökött a madarak partijára a Keselyű gitárjába rejtőzve - ám később észrevették, és a visszautat már sokkal gyorsabban tette meg...
Meglepő volt egy arab-perzsa eredetű mesével, Csótány kisasszonnyal találkozni ilyen távol a közel-keleti országoktól. Hasonlóan mókás, bár nem meglepő, hogy ide is eljutott a Kiskakas gyémánt fél krajcárjának spanyol-portugál változata, a Kopasz csirke. A tündérmesék közül majdnem mindegyik ismerős volt (Bolhabőr trón bolhabőr cipő helyett, ami ezúttal a Nyúlpásztor meséjébe futott ki; egy nagyon bájos varangyos változat a Macskacicóra; Holle anyó; Széttáncolt cipellők gonosz manóval, stb.).
Természetesen trickster is akadt bőven: A helyi legényt Pedro Malasartes-nek hívják (Pedro Urdemalas portugál haverja). Afrikai és amerikai trickster-történetekből köszönt vissza itt is a Kátránybábu használata (ezúttal majmot fogtak vele). A Halál-mesék között is sok sikerős volt, például a spanyol nyelvterületen népszerű Tía Miseria (Nyomor néni), és a "találkozunk Szamarkandban" helyi verziója is.

Hova tovább?
Peruba!

2017. április 5., szerda

Feminista Magyar Népmesék 57. - Répahős

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző mesék itt olvashatók.

A mai népmesénk megint csak rendhagyó; magyar szájhagyományból gyűjtötték, ahol generációkon át öröklődött, de eredetileg a sziléziai kultúrkörből származik.


Répahős

A történet


Egy királynak három lánya van, akikkel egy erdei patakhoz járnak nyaranta fürdeni. Egy nap a Répahős, aki egy földi szellem, elrabolja a legkisebb királylányt, Emmát, és leviszi magával a víz alá, föld alatti birodalmába. Szerelmes a lányba, és feleségül akarja venni, de Emma boldogtalan, magányos, és rosszul érzi magát. Ezt megmondja Répahősnek is, de az nem érez együtt vele: "Nagyon boldog vagyok én mög, hogy elrabolhattalak, mert mán régen fentem rád a fogamat." Azért abba beleegyezik, hogy társaságot kerít a lánynak: Kimegy a kertbe, és varázspálcájával emberré változtat egy csomó répát. Sajnos azonban a nyár végére a társalkodónők és komornyikok mind fonnyadni kezdenek, és Emma még mindig nem hajlandó feleségül menni a Répahőshöz, mág akkor sem, amikor ültet neki újakat. Végül sikerül rávennie a fogva tartóját, hogy bízza rá a varázspálcát; Répahős meg van győződve róla, hogy Emmuska már úgysem szökik meg tőle. A lány egy nap megkéri, hogy menjen ki a kertbe, számolja meg a palántákat - és amíg Répahős számolgat, addig ő veszi a varázspálcát, visszamegy oda, ahol annak idején leszálltak a föld alá, és a pálca segítségével visszatér a felszínre. Hazasiet a családjához, akik már meggyászolták, később férjhez megy, és boldogan él.

(Az Emmát kereső Répahős mindenféle kalandokon megy keresztül, néha megtréfál embereket, néha segít nekik, de Emmát többé nem találja meg.)

Mitől feminista?

Elrabolt királylány magát menti meg.
Valahol szeretem ebben a mesében, hogy a szokásos királylány-elrablós történet főhőse továbbra is a királylány marad, és nem a megmentésére induló akárki. Megtudjuk a meséből, hogy magányos és boldogtalan, és az "udvarló", aki elrabolta, és mindent megad neki, nem tudja elcsábítani. Más tündérmesékkel ellentétben a föld alatti birodalom királya nem változik csodás módon herceggé, nem szépül meg a szerelemtől (*köh*SzépségésSzörnyeteg*köh*), és hiába halmozza el a lányt társasággal és minden földi (föld alatti) jóval, nem sikerül szerelmet ébresztenie benne, Emma továbbra is a menekülésre gondol (ami, valljuk be, elég érthető reakció). Erőszak helyett csellel sikerül elrablója bizalmába férkőznie annyira, hogy megszerzi a varázspálcát, mert a Répahős abba a hitbe ringatja magát, hogy a lány nem fog elmenekülni tőle. Pedig de. Okos és talpraesett lány, annak ellenére, hogy megviseli a föld alatt töltött idő (úgy bátor, hogy közben emberi); van bátorsága megragadni a menekülésre nyíló alkalmat, és kimenteni magát a rabságból. Plusz tanulság a meséből, hogy a nem az nem - akármennyi ajándékot halmozol valakire, vagy akármennyire is szereted őt, ha az érzés nincs viszonozva, akkor nem is lesz. Szerelmet nem lehet vásárolni. Rabolni meg pláne nem.




Amit érdemes átgondolni

Répahősről sok egyáb történet is szól; néhányat Annuska is beleszőtt a mese második felébe. Néhol segítő, néhol kópé; szegényeknek pénzt ad, bűnösöket büntet. Tulajdonképpen egy trickster-figura, és attól függően, hogy épp melyik mesét halljuk/olvassuk/meséljük róla, lehet szeretni, vagy nem szeretni. A karácsonyi mesés programjaimban pl. szerepel egy Répahős-mese, amit nagyon szeretek.

Források

Bereznai Zs. - Georgiádes I.: Tengöri Hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. (Csongrád Megyei Levéltár, 2011.)
Mesemondó: Palási Anna, 1941.

Megjegyzés
Répahős Annuska magyar verziója a német Rübezahl-ra. Rübezahl egy hegyi, erdei szellem, aki megtalálható a német, lengyel, és cseh hagyományban is. A fenti mese megtalálható Johann Karl August Musäus Legenden vom Rübezahl c. 18. századi könyvében.

2017. április 1., szombat

Minden, ami Uruguay (Népmesék nyomában a világ körül 31. - Uruguay)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A mai napra rendhagyó bejegyzés jut - nem sikerült uruguayi mesegyűjteményt találni. Válogatáskötetekből halásztam össze kilenc népmesét, azokat fogom itt felsorolni, forrásokkal együtt.


Kétnyelvű kötet, válogatás Dél-Amerika déli országainak (Peru, Bolívia, Chile, Paraguay, Argentína, Uruguay) meséiből. Öt uruguayi mese volt benne. Egy rövid bevezetőből azt is megtudtam, hogy az uruguayi mesekincs jelentős része spanyol és olasz eredetű; sajnos bennszülött meséket csak elvétve lehet már gyűjteni.

A színes madarak folyója
Rövidke történet; leginkább a helyi madárfajok színes felsorolásával telik, és mese csak annyi belőle, hogy a guaraník a madarak sokfélesége nyomán nevezték el a folyót Uruguay-nak, ami az ő nyelvükön annyit tesz, "a színes [festett] madarak folyója."

Candombe dobok
Szintén kevés történet-jellege van; azt festi le érzékletesen, hogyan érkezett meg a dobok hangja az Afrikából elhurcolt rabszolgákkal együtt Uruguayba, és hogyan perdült táncra tőlük az egész állatvilág.

Ingele azt hitte, meghalt
Ezt a mesét eddig Naszreddin Hodzsával ismertem. Ingele, a bolond, maga alatt vágja a fát (szó szerint) egy ismerőse figyelmeztetése ellenére - és amikor lezuhan, a fejébe veszi, hogy az ismerőse a jövőbe lát. Megkérdezi hát tőle, mikor fog meghalni. Az ismerős közli, hogy majd akkor, ha a szamara hármat szellent. A szamár persze szellent is, mire Ingele hanyatt vágja magát, elhatározván, hogy akkor ő most halott. Később persze "feléled," és ezzel félholtra rémít pár másik embert.

A mate tea legendája
Ez egy szépséges történet volt arról, hogy Yasí, a hold guaraní istennője, le akart szállni a földre, hogy közelről láthassa a csodáit. Kószálás közben megtámadta egy jaguár, és egy halandó férfi sietett a segítségére; az istnenő hálából egy új növényt, a yerba matét növesztette ajándékul neki, hogy a főzetétől mindig erős, éber, és egészséges legyen.

A lajau (ombú) fa legendája
Szintén guaraní legenda. Tupá, a teremtő istenség minden fától megkérdezi, mit szeretnének a legjobban. Néhányan szép virágokat kérnek, mások erős törzset. Az ombú fa azt kéri, hogy legyen könnyű és porózus törzse, és széles koronája, hogy mindenkinek árnyékot adhasson. Az istenség az önzetlenségéért cserébe halhatatlanná is teszi a fát.
Ilyen szép nagy fa:



Más könyvekből összeszedett uruguayi mesék:

Zöld Moha Királyfi (Stories from the Americas)
Európai, esélyesen olasz eredetű tündérmese; Italo Calvino gyűjteményében Kanári Királyfi címmel szerepel egy nagyon hasonló változat. Egy lány zöld papagáj formájában látogató szeretőjét a mostohanővérei elüldözik, a lány pedig elindul, hogy visszaszerezze - ami a Szél, Hold, és Nap segítségével sikerül is neki.

A camlet (camalote) virág eredete (Ride with the Sun)
Indián legenda a hódítás korából. Egy fehér gyarmatosító lánya megment egy indián kisfiút a vízbe fulladástól, de őt magát elsodorja az árvíz. Tupá, a főisten hálából a lányt szépséges, kék színű vízi virággá változtatja. Ő lett a vízijácint.

Egy bolond fickó szomorú története (The King of the Mountains)
Ugyanaz a mese, mint Ingele, kicsit másképp kiszínezve.

A furfangos pórul jár (The King of the Mountains)
Róka úr azzal a hazugsággal akar lecsalogatni egy kakast a fáról, hogy új rendelet lépett érvénybe, miszerint egy állat se árthat a másiknak. A kakas erre ráhívja a vadászt a kutyáival, és a menekülő róka után kiabál: "Mesélj nekik a rendeletről!"

Hova tovább?
Brazíliába!