2016. augusztus 31., szerda

Feminista Magyar Népmesék 32 - A tengerlépő cipő

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző harmincegy mese itt olvasható.

A nagy feminista világfájdalom után ezen a héten egy "sima" női főhősös mesével készültem:


A tengerlépő cipő

A történet
Egy vásárra járó ember megkérdezi a lányát, mit hozzon neki ajándékba. A lányka (mindenféle Hamupipőkékkel ellentétben) szenvtelen kívánsággal rukkol elő: Tengerlépő cipőt szeretne. Bár az apa midnent megtesz, hogy a kérésnek eleget tegyen, a vásárban mindenki csak nevet rajta. Végül az a különös kis ember segíti ki, akinek ajándékba adott az útravaló szilvájából, hogy a beteg lányát etethesse vele. A kis ember tengerlépő cipőket ad a vásárosnak, azzal a használati utasítással, hogy ne próbálja fel őket. Természetesen az apa nem tudja féken tartani a kíváncsiságát, és a következő pillanatban már a templom tornyán lóg kétségbeesetten.
Az apa lábáról leesett cipőket a lánya találja meg, és ösztönösen tudja is, hogyan kell használni őket. Újonnan szerzett képességei segítségével előbb az apát hozza le a toronyból, majd az egész családját az Üveghegy lábához repíti, ahol kényelmesen és nyugalomban élhetnek. Mindenféle kalandok után egy napon hősnőnknek a böjgti boszorkányhoz szottyan kedve látogatóba menni; a cipő el is viszi, csak azt köti a lelkére, hogy akármit mond neki a boszorkány, mindennek az ellekezőjét tegye. Ily módon nem csak életben marad, de kiszabadít egy fogva tartott királyfit is, az Üveghegyek királyának örökösét.
Hősnőnk és a királyfi összeházasodnak. A lány figyelmezteti a férjét és az apósát, hogy ne nyúljanak a tengerlépő cipőkhöz, mert nagy baj lesz belőle... és sok más népmesével ellentétben ezúttal hallgatnak is rá. És boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ugye, milyen egyszerű?

Mitől feminista?
A minden feminista kritikus által hőn áhított, már-már klisébe hajló "lány menti meg a királyfit" mesével állunk szemben; ráadásul egy olyannal, ami nem is rágja a szánkba a helyzetet. Adott megint egy szerető, gondoskodó apafigura, aki nem felejti el a lánya kérését, és annak ellenére, hogy lehetetlennek hangzik, megtesz minden tőle telhetőt, hogy teljesítse is (a saját bőrének kockáztatásával). Tehát nem csak hisz a lánya nagyszabású álmaiban, de aktívan segíti is őt a megvalósításukban. Adott egy lány, aki valódi tengerlépő őstehetség, a helyén van az esze, és kozmikus méretű kalandokra vágyik. Íme egy párbeszéd:

- Mit parancsolsz, kedves kis gazdám? Hova menjünk?
- Hát én az égbe szeretnék menni - mondja a kislány.
- Az nem jó hely, onnan nem jöhetsz vissza, akarj a paradicsomba, vagy a tündérek közé, vagy az óriásokhoz, vagy a bűti boszorkányhoz, csak épp az égbe ne vágyj még. 
- Na jó - mondta a kislány - Akkor menjünk a bűti boszorkányhoz.

Ha asztronauta nem lehet, akkor legalább a második legveszélyesebb dolgot választja. Szimpi.

Külön szeretem, hogy férj és após egyaránt szemet vetnek a tengerlépő cipőkre, de a lány határozottan rendre utasítja őket, mondván, hogy baj lesz, ha nem vigyáznak. És mindketten hisznek neki, mint a tengerlépő cipők jogos használójának, elismerik a szakértelmét az ügyben, és belátják, hogy ő jobban tudja. És így nem is lesz baj. Sőt.

Biztatni kell a lányokat is, hogy merjenek nagyot álmodni.

Amit érdemes átgondolni
Jó mulatást? (Semmi értelmes nem jut az eszembe)

Források

Mészöly M.: A tengerlépő cipő (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1959).
Mesélő: Furicz János

Megjegyzés
Szerintem remek magyar szuperhős lehetne a lányból.


2016. augusztus 24., szerda

Feminista Magyar Népmesék 31. - A pap meg a kántor

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző harminc mese itt olvasható.


A pap meg a kántor

A történet
Mariska, egy csinos fiatalasszony, a pap és a kántor udvarára jár vízért (mert akkoriban még nem volt mindenkinek saját kútja). A kántor és a pap agglegények, de rettentően szeretik nézni Mariskát. Minden alkalommal, amikor vízért megy, a szájuk szélét nyalogatják, és kérdezgetik, nem jönne-e be hozzájuk "beszélgetni" avagy "imádkozni". Mariska eleinte erélyesen azt válaszolja, hogy NEM, majd megpróbálja ignorálni őket; végül a férjéhez megy panaszra, hogy a két férfi nem hagy  neki békét, és hogy ő többet ugyan nem megy oda vízért. A férje megkérdezi, miket mondtak neki pontosan, és amikor Mariska kidühöngte magát, úgy dönt, ideje "kibagózni" a tettesekkel. Mariska és a férje tervet kovácsolnak.
Amikor a pap és a kántor megint ajánlatot tesznek a fiatalasszonynak, Mariska látszólag beleegyezik a dologba, és mindkettejüknek randevút ígér estére, a búzatábla két végére. Mindkettőjüknek azt mondja, hogy induljanak el az adott végről, és közben hangosan hívogassák őt állathangon (hogy más ne fogjon gyanút). A pap mondja, hogy kutykurutty, ő meg majd azt mondja, hogy pittypalatty - uganez a kántornak fordítva, értelemszerűen. Aztán majd a búzatábla közepén találkoznak, ahol senki sem látja őket.
A kántor és a pap meg is indulnak az adott időben éjszaka, botorkálva a búzában és hangosan kuruttyolva illetve pittypalattyogva (a fürj hangját utánozva). A búzatábla közepén aztán egymásra is találnak, és megszégyenülve kérdezik egymást, mit keresnek ott.
- Én a fürjet - hazudja a pap.
- Én meg a tojását - hazudja a kántor.
Mariska és a férje a búzatábla szélén kuncognak. Aztán mindenki hazamegy.

Mitől feminista?
A "catcalling" (utcai zaklatás, füttyögés, stb.) a feminista kritika egyik gyakran rágcsált csontja - és amilyen "kicsi" ügynek tűnik kivülről, olyan harcias védelmezői is akadnak. Az alapvető kérdés a következő: Bóknak számít-e az, ha az utcán utánad fütyülnek, dudálnak, kiabálnak, stb.? Sokak szerint igen. Van kérdés, nincs kérdés, örüjjé' hogy teccik nekik a segged, na.
Ezen nagyjából minden nő átesik élete során - aki nem hiszi, kérdezzen körbe. Nekem például vertek olyat a seggemre a Balatonparton tizennégy éves koromban, száguldó bicikliről, lendületből, hogy kis híján orra estem. Budapesten egész sorozat díszpéldánnyal lehetett találkozni, a klasszikusan egyszerű "DUGNÁLAK!" srácoktól egészen az egyedülálló "Megeszem a kakitokat!" bácsiig a metróban. Az sem túl üdítő, amikor békésen mégy az utcán, esetleg zenét hallgatsz, aztán hirtelen harsány dudálással elzúg melletted egy autó. Fiúk: Ilyenkor nem az ugrik be nekünk, hogy "ó, tetszem nekik!" hanem az, hogy "óbaszki, azt hittem elütnek!" Ezek a "bókok" pedig különösen akkor idegesítőek, amikor épp más dolgunk van. Koncentrálunk valamire. Sietünk valahová. Vagy... izé, éljük az életünket. 

Mariska ebben a történetben ez utóbbit teszi. Vízért jár. Mert kell a víz. És mivel ott a kút, ahol van, Mariska kénytelen oda menni, ahol a pap és a kántor csorgatja rá a nyálát. Nap nap után. Először határozottan nemet mond - de nem hagyják békén. Aztán megpróbál úgy tenni, mintha ott sem lennének - de nem hagyják békén. Ez így szokott lenni. Végül aztán beszámol a férjének, és itt válik igazán feminista mesévé a történetünk: András, a férj, nem csak hisz a feleségének, de komolyan is veszi. Nem kicsinyli le, vagy üti el a dolgot annyival, hogy "bóknak szánták" vagy hogy "ne törődj velük." Először kikérdezi Mariskát, és végighallgatja, pontosan mi is történt; majd, amikor a feleség kipanaszkodta magát, segít neki megoldani a helyzetet. Mégpedig nem azzal a klasszikus macsó húzással, hogy elmegy, és megveri a papot és a kántort, tulajdonjogát biztosítva a felesége felett; hanem azzal, hogy segít neki mindkét tettest megszégyeníteni, önmaguk és a másik előtt egyaránt.

Sok nőnek zsigerből az a reakciója a piszkálásra, hogy "bocs, de van barátom." Sajnos ritkán érkezik rá értelmes, "ja, bocs" válasz; legtöbbször vagy dühbe gurul a delikvens ("Miva baszki már barátkozni se szabad?!"), vagy jópofizni kezd ("Nekem nem baj, ha neked sem!"). Szimpla "nem"-re pedig még ennél is rosszabb az arány. Nyilván a pap és a kántor is tudja, hogy Mariska férjes asszony, mégis nyomulnak rá. Az egyetlen dolog, ami le tudja állítani őket, a nyilvános megszégyenítés. Ez a való életben is látványos sikereket ér el: Itt van például egy perui videó arról, hogyan csaltak bele néhány notórius füttyögetőt, hogy a saját anyjuknak szóljanak be...

Van tehát egy értő és támogató férj, mint pozitív férfi szereplő, és két irritáló, gusztustalan, nyomulós negatív figura - valamint egy helyzet, amivel sajnos nagyon sok nőnek nap mint nap meg kell küzdenie, és ami ezúttal az elkövetőkön csattan.

És akkor íme egy klasszikus reakció a "mosolyogj, kislány!"-ra:


Köszönjük, Jessica.

Amit érdemes átgondolni
Bár a mesetípus a "becsapott papok" kategóriában szerepel, olyan változata is sok van, ahol a "kérők" nem egyházi személyek, hanem kereskedők, boltosok, szomszédok, stb. Akinek kedve van a papságon élcelődni, teheti; akinek nincs, az kereshet másik verziót, ízlés szerint.
A mesetípus egyébként nagyon népszerű, és rengeteg változata van. Sok verzióban a feleség pénzt kér a "kérőktől", pucérra vetkőzteti őket, majd vagy megvereti a férjével, vagy eladja a vásárban, stb. Nekem ez a szöveg különösen tetszett a kezdő rész és a búzatáblában való bóklászás miatt, valamint azért is, mert kevésbé "prostituálta" a feleséget a megoldással. Aki több verziót szeretne elolvasni, az AaTh szám alapján megteheti. Csak a Karcsai Népmesék kötetben volt belőle vagy négy. Az egyikben szobrász volt a feleség, például.

Források

Nagy G.: Karcsai népmesék I. (Akadémiai Kiadó, 1985).
134. A pap meg a kántor
Mesélte: Tóth Lajos, 1971.

A mese az AaTh 1730-as (Pórul járt szeretők / Entrapped suitors) mesetípusba tartozó tréfás mese.

Megjegyzés
A mesetípus elég szerencsétlenül lett elnevezve; itt nyilván nem szerelemről van szó egyik részről sem.

2016. augusztus 17., szerda

Feminista Magyar Népmesék 30. - Térdszéli Katica

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző huszonkilenc mese itt olvasható.


Térdszéli Katica


Kép innen, túl cuki volt,
nem tudtam kihagyni
A történet
Térdszéli Katica, egy szegény özvegyasszony lánya, a furfangosságáról híres; az egész országban beszélik, hogy bárkit át tud verni. A király elhatározza, hogy próbára teszi, és azt a feladatot adja Katicának, hogy járjon túl az ő eszén - amit Katica meg is tesz, háromszor-négyszer csak úgy könnyedén, és minden egyes alkalommal tesz róla, hogy a király tudja is (üzenetet hagy hátra, felírja a nevét, eldúdolja, stb.). Néha ételt vagy bort lop a király kamrájából, és mindent felforgatva hagy hátra; olyan is megesik, hogy orvosnak adja ki magát, mint Lúdas Matyi, és sóba-paprikába forgatja királyi őfelségét. Sőt, van, hogy altatót ad be neki, és a sopánkodó királyné szeme láttára csattanós pofonnal kelti életre a felravatalozott uralkodót. A király, amikor már tele van a hócipője, megpróbálja megöletni Katicát, de a lány egy bábut tesz az ágyba a maga helyére, és így életben marad. A király végül elismeri, hogy Katica valóban méltó a hírnevére, és feleségül veszi (avagy más módon megjutalmazza).

Mitől feminista?
Mint már korábban egyszer említettem, a női trickster ritka jelenség; sok "furfangos lány" általában "megélhetési trickster", vagyis akkor ver át másokat, amikor a szükség úgy hozza, vagy konkrét célja van vele. Térdszéli Katica viszont láthatóan mindenféle haszon vagy ambíció nélkül űzi a kópéságait, csak a hecc kedvéért - és hogy bebizonyítsa, hogy képes rá. Ettől pedig a valódi tricksterek illusztris társaságába sorolható.
Katicáról elterjed, hogy bárkinek túl tud járni az eszén, és amikor a király hívatja, vidáman áll a kihívás elébe. Az Illyés-féle szövegben szegény öreg édesanyjának lop mindenféle dolgokat az udvarból, de a szabadkai mesében leginkább csak arra pályázik, hogy a királyi pár agyára menjen. Abban rejlik Katica feminista bája, hogy alaposan a földbe döngöli a királyt, aki nem hiszi el, hogy egy lány nála furfangosabb lehet. Előfordul az is, hogy a király (bár maga kezdeményezte a versenyt), amikor rájön, hogy vesztésre áll, megpróbálja megöl(et)ni Katicát, ami tipikusan elcseszett reakció egy figurától, akinek a férfiúi egója sérült, és csak fizikai erőszakkal képes azt helyreállítani. Sajnos van rá példa a való életben is - online viták például sokszor torkollanak fenyegetőzésbe, amikor egy-egy törékeny egójú férfi kifogy a logikus érvekből.
Térdszéli Katica szerethetősen pofátlan karakter, és üdítően szabados sok más női figurához képest. Mély tanulságokat a mese nem nagyon hordoz magában (azon kívül, hogy Yes She Can, And She Just Did), de szórakoztató, és teljes joggal feltüntethető a "példás női mesehősök" sorában. Ha volt már táltos lányunk, harcos lányunk, okos lányunk, túlélő lányunk, és tanult lányunk, akkor a trickster lány sem maradhat ki a felhozatalból.

Amit érdemes átgondolni
Az Illyés-féle sztori (ahogyan más verziók is) azzal végződik, hogy a király feleségül veszi Katicát, a szabadkai mesében ellenben van már királyné, és Katica szimplán elismerésben részesül. Ezért is, meg más okokból is a szabadkai áll közelebb a szívemhez. Kicsit furcsállottam már gyerekkoromban is, hogy miért ment volna hozzá Katica a királyhoz, aki le akarta szúrni (avagy le is szúrta volna, ha nem egy bábu lett volna helyette az ágyban).

Források

Illyés Gy.: Hetvenhét Magyar Népmese (Ifjúsági Könyvkiadó, 1956).
Penavin O.: Jugoszláviai magyar diakrón mesegyűjtemény (Forum Könyvkiadó, 1993).
Mesemondó: Matijevics Lajos, Szabadka
Szendrey Zs.: Nagyszalontai gyűjtés (Magyar Népköltési Gyűjtemény XIV., Athenaeum, 1924).

A mese az AaTh 883B típusba tartozó novellamese, a Magyar Népmesekatalógusban 577** jelzéssel szerepel. Több, mint tíz változata ismert. A mesetípus egy török verziója itt olvasható.

Megjegyzés
A Magyar Nyelvőr 1949-es száma szerint a "térdszéli" eredetileg "térszéli" volt, semmi köze az ember térdéhez, lakóhelyre utal.

2016. augusztus 12., péntek

Hősök-Sárkányok 7:0

Másodjára került megrendezésre Pesten a Sárkányvadászat felnőtt meseest, ezúttal a VilágCsüCsökben. Bár az elsőről lecsúsztam, ez a második még éppen belefért a nyaramba, így nagy lelkesedéssel csatlakoztam a mesélők köréhez. Mindig is szerettem a sárkányos meséket, van több sajár sárkányos programom is (még zászlóm is van hozzájuk!), így előre örültem, hogy megoszthatom más mesemondókkal együtt a kedvenc sztorijaimat. Ráadásul felnőttekkel.

Mivel nagyban készülök az októberi Eposznapra, ahol Dietich-legendákat mesélek majd, az egyik rövidebb Dietrich-sztorit vittem magammal a Sárkányvadászatra is. Sistram lovag legendája nagy szívem csücske; annyiból áll, hogy Dietrich és öreg tanítómestere közös erővel halásznak ki egy lovagot egy sárkány torkából (szó szerint). Rövid történet, de nagyon mókás, felütésnek tökéletes volt. Utána már csak hátra kellett dőlnöm, és élvezni a többiek előadásait.
Utánam Kopper Éva következett, aki az én őrült hadonászásomhoz képest kontrasztosan, nyugodtan ülve mesélt egy királyfiról és az ő sárkányparipájáról. Nagyon szép meseválasztás volt, és elringató történet, bár sajnos a vége felé felzengett a szomszéd szobában a capoeira-edzés dobkísérete, akikkel innentől a rendezvény végéig versenyeznünk kellett.
Évit Lovranits Júlia követte, aki a somerseti Shervage Wood sárkányának angol meséjét hozta el nekünk, a hozzá illő áfonyás-lekváros pitével együtt, ami azonnal a szívünkbe lopta magát (és fel is faltuk az utolsó morzsáig). A szünet és a falatozás előtt azonban még hátra volt Varga-Fogarasi Szilvia, aki először egy remek tüzes kísérletet mutatott be (amihez sárkányos sztori is jár, de túl hosszú, és kisebb közönségnek való, itt lehet megrendelni), majd elmesélte a Wawel sárkányának krakkói legendáját.
Az áfonyás pite és némi bor után még két történet került terítékre: Nagy Enikő török meséje negyven fivérről szólt, akik negyven leányt kerestek feleségül; közülük a legkisebb győzött le nagy kalandok árán három sárkányt, és nyert el két feleséget. A sort Gregus László tréfás népmeséje zárta a furfangos cigány és a sárkány párbajáról. Összességében nézve az egész est folyamán egyetlen sárkány volt, aki nem győzetett le: A legkisebb királyfi sárkányparipája (vagyis igazából ő is legyőzetett, de aztán átállt a jó oldalra). A világ ismét megemenekült.
(Visszatérő poén lett egyébként, hogy egyikünk se mesélt Arthur királyról.)

Az est végén, ahogy lenni szokott (Enikő zárszavával élve), három alma hullott le az égből: Egy a mesemondóknak, egy a közönségnek, egy pedig a szomszédban zavartalanul dübörgő capoeirásoknak.

2016. augusztus 10., szerda

Feminista Magyar Népmesék 29. - A farkas és a madárkák

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző huszonnyolc mese itt olvasható.

Még mindig az Ungi népmesék kötetből szemezgetek. Állatmesét ritkán zárok a szívembe a magyar hagyományból, mert valahogy sohasem fogtak meg; de ezt érdemesnek tartom még a feminista mesék között is megemlíteni, szimboikus értelemben mindenképpen.


A farkas és a madárkák

A történet
A farkas az erdőben sétálva kesergő, síró madárkát hall. Amikor megkérdezi, mi bántja, a madárka elpanaszolja, hogy oda kellett adnia egy fiókáját a rókának, mert azzal fenyegette, kogy különben kivágja a fát és megesz mindenkit. A farkas megkérdezi, ugyan hogy tudna egy róka kivágni egy fát, de a madárka csak sír, hogy bizony a fa ki lesz vágva, ha nem ad még egy fiókát a rókának, amikor visszajön. A farkas erre a lelkére köti, hogy ne adjon, és elbújik. Jön is a róka, fenyegeti a madárkát, és amikor nem kap fiókát, elkezdi a farkával reszelni a fát. A madárka megrémül, a farkas pedig előugrik, és összemarcangolja, elkergeti a rókát, aki többé nem tér vissza. 

Kép innen

Mitől feminista?
Ami elsőre megfogott ebben a mesében, azt angolul a "bystander intervention" (kívülálló közbelépése) kifejezéssel szokták emlegetni. Amikor bántalmazásról van szó - legyen az iskolai "bullying", online zaklatás, családon belüli erőszak, vagy bármilyen más formája az agressziónak - kétféle hozzáállással találkozik az ember: Az egyik az "oldd meg magad, ez a te harcod, állj ki magadért, ezt ki kell bírni" mantra, a másik pedig a ma már egyre inkább kihangsúlyozott "lépj közbe, ha látod, hogy másokkal történik." Sokszor az, akit támadnak, valamilyen okból nem képes "kiállni" magáért, vagy ha meg is teszi, nem jár sikerrel - ilyenkor szükség van a segítségre. De még akkor is - és itt jön a képbe a mese - hatalmas hatása van a közbelépésnek, ha nem ez a helyzet. Közösségileg fellépni valamely támadó viselkedésforma ellen azt jelzi, hogy az áldozat nincs egyedül, hogy mások kiállnak érte, és közösségileg ítélik el, amit a támadó tesz. Ezzel csoportos nyomást lehet gyakorolni azokra, akiket az egyéni ellenállás csak feltüzelne. 
Példa: Ha egy pasi beszólogat az utcán egy nőnek, az elvörösödés és visszaszólás általában csak tovább hergeli, mert pont erre hajt (és ugyanígy a figyelmen kívül hagyás is sokszor csak erőszakosabb próbálkozásokat szül); ellenben ha egy másik pasi, vagy akár nő odaszól, hogy "hé, ez bunkóság," akkor esetleg összerezzen. 

Farkas barátunk nem madár. Nem származik közvetlen hátránya abból, amit a róka művel, valószínűleg a madarak megfogyatkozása se érinti, sőt, ha minden madár eltűnne, a róka akkor sem merne kikezdeni vele - ő tehát ebben a szituációban biztonságban van, ha akarna, lehetne a nevető harmadik. (Más kérdés, hogy ha eltűnnek a madarak, hosszú távon ő is megszenvedné). Farkas mégis úgy dönt, hogy közbelép, és segít. Empátiából, és mert megteheti. Mert erősebb a rókánál.

Külön érdekes mozzanat, hogy amikor a madár leírja a helyzetet, a farkas azonnal rámutat, hogy a róka nem is tudja kivágni a fát, ha akarja se. Ezt a madár eddig nem tudta. A farkas azonban nem csak kiokítja a madarat, majd elsétál; ott marad, és amikor a róka felbukkan - annak ellenére, hogy tényleg nem tudná kivágni a fát, vagy ártani a madaraknak - a farkas megbünteti a viselkedéséért. Nem hülyézi le a madarat és hagyja ott; nem okolja azért, ami eddig történt, mert látja, hogy halálra van rémülve. Azt bünteti meg, aki az egész helyzetet okozta, ha csak hazugsággal, akkor is.
Erről az internetes zaklatás klasszikus esete jutott az eszembe. Nagyon sokszor, amikor valakit (főleg nőket, de férfiakat is) online zaklatás, fenyegetés ér - még ha egészen konkrét is - a többség azzal reagál, hogy "biztos valami tizenéves egy alagsorban, ne törődj vele, nem tud bántani". Ez egyrészt nem produktív hozzáállás, másrészt nem megnyugtató. A sok fenyegetés közül csak egynek kell igazinak lennie, hogy baj legyen belőle. Farkasunk tehát nem csak hisz az áldozatnak, de személyesen meg is győződik az igazáról, és arra zúdítja a haragját, aki megérdemli.

(Zárójeles bónuszpont, hogy a farkas pozitív, védelmező szereplőként tűnik fel ebben a mesében. Kevin Strauss mesemondó barátom hívta fel rá a figyelmet, hogy túl kevés az olyan mese, amiben a farkasok ilyen szerepet játszanak, pedig nagy szükség van rájuk)


(Klasszikus Firefly jelenet: "Ez olyan harc, amit a Kapitánynak egyedül kell megvívnia!" Kapitány: "NEM! NEM OLYAN!" "Ó." *legénységi össztűz*)

Amit érdemes átgondolni
Első látásra sokan talán fennakadnak rajta, hogy a madárka a saját fiókáit dobálja oda a rókának. Nyilván ez a történet legszívszorítóbb része, különösen, hogy a róka átverte: Nem volt igazi veszélyben. Bár eléggé sötét, szerintem nem érdemes kihagyni a sztoriból: Szimbolikus formában jelzi azokat az áldozatokat, kétségbeesett tetteket és lehetetlen döntéseket, amiket bántalmazott személyeknek gyakran hozniuk kell.
A "madárka" itt egyértelműen nőnemű (anya), a farkas nemét nem ismerjük meg (a mesék nagy részében maszkulin), de ez nem is fontos a sztori szempontjából, ahogyan a rókáé sem. Én zsigerből maszkulinnak éreztem mindegyiket, de érdekes lenne kísérletezni vele, hogyan változik a mese hangulata, ha más neműek a szereplők.

Források

Géczy L.: Ungi népmesék és mondák (Akadémiai Kiadó, 1989). 
Mesélte: Mokcsay Gyula

Megjegyzés
Géczy a mesét az AaTh 56A típusba sorolja, de úgy tűnik, sok variációja van egész Európában, különböző állatokkal, és különböző végkifejletekkel.

2016. augusztus 3., szerda

Feminista Magyar Népmesék 28. - A síró-nevető szemű király

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző huszonhét mese itt olvasható.

A mai bejegyzéshez megint motívumot hoztam, méghozzá mesekezdőt.


A síró-nevető szemű király

Magyar Népmesék sorozat:
A Pelikánmadár
A történet
Egy öreg királynak az egyik szeme folyton sír, a másik meg nevet. Három fia van, akik elhatározzák, hogy megtudják, miért is van így. A legidősebb fiú bemegy az apja szobájába, és felteszi a kérdést; a király utána vágja a kését/tőrét/kardját/baltáját/egyéb szúró szerszámát, mire a királyfi kimenekül. Amikor a testvérei kérdezik, mi történt, nem mondja el, csak azt javasolja nekik, próbálják ki maguk. A második fiú ugyanígy jár, kimenekül. A legkisebb bemegy, felteszi a kérdést; a király kése megint csak az ajtóban áll meg, de a királyfi nem menekül el. Kihúzza a kést, illedelmesen visszaadja az apjának, és biztosítja róla, hogy addig nem megy ki, amíg a király el nem meséli, mi bántja. Erre a király megállapítja, hogy "te vagy a legbátrabb," és elmondja, mitől sír az egyik szeme, és mitől nevet a másik. 
A magyar hagyományban többféle népmesének is lehet ez a nyitó jelenete, ami után a királyfi(ak) kalandra indulnak - az Élet Vizéért, vagy az aranyalmák tolvajáért, satöbbi. A királynak a történet végére mindkét szeme nevetni kezd, sőt, sokszor meg is fiatalodik. 

Mitől feminista?
Gyakori tévképzet, hogy a feminizmus csak a nők dolgaival foglalkozik; sokszor és sokan rámutatnak arra, hogy a fiúk nevelésén és a férfiasság fogalmain éppen úgy van bőven mit változtatni, mint a lányokén. És ez teljes mértékben így is van. Az egyik téma, ami nagyon gyakran előkerül, az érzelmi intelligencia, avagy az érzelmesség és érzékenység kérdése - közismertebb nevén a "fiúk nem sírnak" probléma. Az érzelmesség, és az érzelmekről való beszélgetés, "nőies" tulajdonság a társadalom szemében; "férfiasnak" az számít, aki összeszorított foggal masírozik előre, és egy percig sem mutat gyengeséget. A pasik, az általános képzet szerint, "nem lelkiznek." Az olyan csajos dolog. 

Ebben a történetben (jobban mondva mesekezdő motívumban) az öreg királyt nyilvánvalóan gyötri valami - az egyik szeme sír (a másik meg nevet, tehát ráadásul önmagával is konfliktusban van). A három fia próbálja kitalálni, mit tehetnek érte, és arra a nagyon logikus következtetésre jutnak, hogy megkérdezik. Ez máris egy lépés a helyes irányba - az "akarsz beszélni róla?" sokszor, főleg férfiak között, leginkább csak viccként hangzik el, nem tényleges javaslatként. Az öreg király első reakciója az, hogy hozzávágja a fiához, ami a keze ügyébe kerül; nem beszél, nem tud vagy nem akar beszélni, és ellenségesen lép fel, hogy békén hagyják. A sértettség ráadásul kifelé gyűrűzik: A két idősebb testvér el sem mondja a többieknek, mi történt velük, mert maguk is szégyellik. Csak a harmadik fiú áll helyt, szól kedvesen az apjához, és marad vele, amíg el nem mondja, mi bántja. Erre az apja meg is dicséri: Ő a legbátrabb. A mese szerint azért, mert a késdobálás ellenére a szobában maradt - de számunkra azért is érdekes, mert ez a királyfi mutat empátiát, gyengédséget, és gondoskodást. Érzelmeket felvállalni és megbeszélni, segítséget kérni, nem gyengeség, hanem bátorság. Mégpedig hősnek, királyfinak, férfinak illő bátorság.

Külön érdekes, hogy a király mellett legtöbbször nincs királyné, vagy egyéb női családtag - hiányzik a "női elem", és nem az országot teleszülő princípium formájában, hanem a társadalmilag elfogadott "érzelmi támogató" szerepében - a királynak nincs felesége, lánya, stb. akiknek elsírhatná a bánatát; a helyzet közötte és a fiai között zajlik. Ez szimbolikus értelemben is nézhető: Az érzelmi intelligencia, empátia gyakran "feminin" tulajdonság; egy bizonyos fokú "femininitás" nélkül a király nem tud maga bánni a problémájával. 
Nna, el is érkeztünk a "de miért hívjátok feminizmusnak, ha a férfiakkal is törődtök?" kérdéséhez. Azért, mert sokszor azok a tulajdonságok, amik a férfiakra káros nyomás, kritika, gúny alapjává válnak, ugyanazok a tulajdonságok, amiket a társadalom "nőiesként" tüntet fel. "Szeretsz lelkizni?" -  és már meg is kérdőjelezik, férfi vagy-e valójában, esetleg nyíltan lebuziznak. Nem a nőkről kell tehát levenni a stigmát, hanem a nőiességről. És akkor mindenkinek jobb lesz. Legalább egy kicsit.  

(További érdekességekért - angolul - ajánlom a The Mask You Live In c. dokumentumfilmet, ami a fiúkról és az érzelmi intelligenciáról szól)

Amit érdemes átgondolni
Amikor erről a motívumról beszélgettem másokkal, akadt olyan is, aki egészen másképp értelmezte: Azt olvasták ki belőle, hogy a király egy agresszív, bántalmazó apa, aki mellett ennek ellenére kitart a legkisebb fia. Ez persze egy sor teljesen más problémát vet fel. A mesemondó lelkiismeretére van bízva, melyik értelmezést részesíti a maga számára előnyben, és ezt hogyan adja át - de érdemes tudni róla hogy a közönségünk nem mindig úgy hallja a mesét, ahogyan mi mondjuk. 

Források

Sok mesetípusunknak lehet ez a bevezető jelenete; a Néprajzi Lexikon itt ír róluk bővebben. Példák:

Géczi L.: Ungi népmesék és mondák (Akadémiai Kiadó, 1989).
Árgyélus kiráj; Az élet meg a halál vizének ellopása

Népmesék Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből: A síró-nevető szemű király.

Vajdasági Adattár: A síró-nevető szemű király fiai (itt épp elhívnak egy örgeasszonyt hogy kérdezze meg helyettük)

Pelikánmadár (A Magyar Népmesék rajzfilmsorozat vonatkozó része)

Megjegyzés
A Néprajzi Lexikon szerint magyar motívum; rajtunk kívül csak a csehek ismerik. Nem néztem bővebben utána ennek az állításnak, de kíváncsi lennék.