Jessica Jones minden nő szuperhőse

A Marvel Studios és a Netflix házassága szerencsés csillagzat alatt született. A csillogó, robbanásokkal teli szuperhős-világnak nem csak a sorozat-formátum tett nagyon jót, hanem a magasabb korhatár is (17 éven aluliaknak csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott - értsd: lehet benne szex, vér, drogok, és káromkodás). Ehhez járul még a Netflix sorozatok következetesen magas szívonalú írói és képi minősége - az eredmény pedig magáért beszél.

Az első Marvel/Netflix sorozat, a Daredevil idén tavasszal jelent meg (a Netflix jó szokása szerint mind a 13 epizód egyszerre került fel a honlapra), és azonnal látni lehetett, hogy a Marvel univerzum ezen oldala jóval sötétebb, véresebb, és emberközelibb lesz, mint Amerika Kapitány és társai. Az első sorozatot a múlt héten egy második követte, Jessica Jones címmel és egy női főhőssel. Bár Darevedil is a szívembe lopta magát, és végtelenül menő verekedős koreográfiákat produkált, Jessica Jones toronymagasan megugrotta a mércét - és nem véletlenül.

Jessica Jones nem csak azért fontos, mert női főszereplője van (ami még mindig ritka a szuperhős-műfajban, és az újak közül eddig egyetlen film sem vállalta be), hanem azért is, mert a sorozat megalkotója (Melissa Rosenberg) is nő - és pontosan tudja, mit csinál, miért, és kinek. Az írók és a rendezők között is magas a nők aránya (ami Hollywoodban még mindig ritka jelenség), és ez meg is látszik a végeredményen.

(Előre bocsátom, hogy képregényes olvasmányaim alapján Jessica Jones-t mint karaktert eddig csak úgy ismertem, mint "Luke Cage feleségét." A továbbiakban tehát nem elsősorban képregény-rajongói szempontból fogok írni a sorozatról, hanem női nézőként és mesemondóként.)

Íme, 10 ok amiért érdemes megnézni a sorozatot:

1. Jessica Jones trauma-túlélő. Az egész történet nagyrészt akörül forog, hogy visszatér valaki a hősnő múltjából, aki annak idején a képességei segítségével manipulálta, mindenféle szörnyű tettekre kényszerítette, és fizikálisan-mentálisan bántalmazta. Jessicának fel kell dolgoznia a saját félelmeit, gátlásait és poszt-traumatikus stresszét (annak minden tünetével), hogy legyőzhesse ezt az ellenfelet. Krysten Ritter pedig elég jó színésznő ahhoz, hogy hozza is az ehhez szükséges rezdüléseket.

2. David Tennant (akit leginkább a 10. Doktorként ismert és szeretett meg mindenki) hátborzongatóan zseniálisan adja a szociopata főgonoszt. Mindenféle morális gátlás nélkül használja a képességeit, és a sorozat író nem riadnak vissza a legsötétebb ötletektől sem - amitől a karakter egyszerre brilliáns és gyomorforgató.

3. Jessica Jones mellett áll legjobb barátnője, Trish Walker - ám a karakter korántsem esik bele a "vicces legjobb barátnő" sztereotipikus szerepébe. Trishnek megvan a saját háttérsztorija, a saját élete, a saját véleménye és személyisége, és a sorozat folyamán is önállóan mozog a történetben. Egyenrangú félként áll Jessica mellett - bár szuperképességei nincsenek, érzelmi szinten méltó ellenpontja a hősnő durcás és magányos figurájának. A két barátnő remekül kiegészíti egymást, vigyáz egymásra, és tökéletes képet fest róla, milyen egy igazi, jól működő barátság.

4. A főszereplőket körülvevő szereplőgárda hasonló módon remekül van megalkotva. Nem csak látványosan sokfélék - nemre, korra, szexualitásra, társadalmi háttérre, bőszínre, stb. való tekintettel - de ráadásul mindannyian érdekes, árnyalt személyiségek, akiknek megvan a saját története. Külön említést érdemel Carrie-Anne Moss (a Mátrix Trinity-je), aki egy feleségétől válófélben lévő, könyörtelen ügyvédnőt alakít tökéletes magabiztossággal. Bónusz pont jár reprezentációért az alkotóknak, mert a tény, hogy az ügyvédnő leszbikus, semmilyen formában nem játszik szerepet a sztoriban.

5. A sorozat tökéletesen és fokféle formában leírja, milyen nőnek lenni egy veszélyes világban (a mai Amerikában, meg úgy általában). Egyrészt Jessicát mindenki alábecsüli, mert nő (és mert nagyjából húsz kiló vaságyastul). Másrészt pedig rengeteg érdekes, apró pillanat van a sorozat folyamán, ami sok nőnek nagyon ismerős lehet - onnan kezdve, hogy vadidegen férfiak mondják neked, hogy "mosolyogj, úgy szebb vagy," egészen odáig, hogy mindenki azt mondogatja Jessicának, hogy nem kell félni a gonosz telepatától, "biztosan csak túlreagálod a dolgot." Sok férfi szereplő megpróbálja helyette megoldani a problémáit (bár akad olyan is, mint Luke Cage, aki szerethető ellenpontként totálisan megbízik benne). Mások a saját problémáikat hasonlítgatják Jessicáéhoz - a legjobb példa a fickó, aki szerint az, hogy a főgonosz ellopta a zakóját, ugyanolyan trauma, mint a két nőé, akiket megerőszakoltak.
Külön erőssége a sorozatnak, hogy mindezekkel a részletekkel együtt sohasem didaktikus vagy szájbarágós; nem dörgöli az ember orra alá, mit csinál, csupán bemutat olyan apró élményeket, amelyek sokak (főleg nők) számára ismerősen csengenek.

6. A sorozat egymás mellé állítja a főgonosz telepatikus manipuláló képességeit mindennapi emberek egyszerű, mezei mentális játszmáival. Kilgrave-nél csak egy lépéssel kevésbé szörnyű Trish anyja, például, aki a klasszikus "te már nem is szeretsz engem" előadással manipulálja a saját lányát kényére-kedvére; hasonló módon az ügyvédnő is mindenkit úgy mozgat maga körül, ahogyan nem szégyell (és nem különösebben szégyenlős). A sorozat egyik alapvető gondolata az, hogy egy erőszakos, manipulatív személynek nincs szüksége szuperképességekre ahhoz, hogy pokollá tegye a körülötte lévők életét.

7. Jessica és Trish mindketten önálló, erős női karakterek - ám ami még ennél is fontosabb, okosak. Rengeteg olyan pillanat van a sorozatban, amikor zseniálisan jó ötletekkel kerülnek ki fáradt kliséket. Nem csak azért szurkolunk nekik, mert ők állnak a "jó" oldalon - hanem azért is, mert epizódról epizódra vannak olyan pillanatok, amikor az ember felvisít, hogy "óóóóó, ez milyen okos húzás volt!" Persze egyik karakter sem tévedhetetlen, de legalább messze nem bénáznak annyit, mint sok más sorozathős. (Vagy mondjuk Katniss a legutóbbi Éhezők Viadalában...)

8. A sorozat egyik epizódja tartalmazza az eddigi legjobb Szépség és a Szörnyeteg feldolgozást, amit életemben láttam (nem a Disney verzióra gondolok, hanem a népmesetípusra). Sohasem voltam nagy rajongója a sztorinak, és JJ pontosan eltalálta, mi nem tetszett benne. Nem spoilerezek, de hangosan visítottam rajta. What Would Jessica Do?

9. Mivel a főgonosz képes mások agyát manipulálni - és főleg női áldozatokat választ - a sorozat üzenetének jelentős része az erőszak, beleegyezés (consent), és kényszer témája körül forog. Kilgrave megpróbálja elhitetni az áldozataival, hogy maguk is akarták azokat a dolgokat, amikre kényszerítette őket - a média és az ügyvédek pedig beállnak a sorba. Mivel a nemi erőszak továbbra is sokat vitatott és végtelenül fontos téma az amerikai médiában, jó volt látni, hogy Jessica Jones hangosan, konkrétan, és szépen artikulálva küldte el a főgonoszt a kurva anyjába, és magyarázta el, hogy néz ki az "önkéntes beleegyezés."

10. A sorozat remekül ötvözi a detektív-sztori műfaját a pszichológiai thrillerrel és a szuperhősökkel. Bár szuperképességek sokféle formában felbukkannak a történet folyamán, elsősorban nem róluk szól a sorozat. Míg valahol a felhők felett Vasember és társai gyepálják egymást, Jessica Jones-nak és csapatának olyan banális, mindennapi dolgokkal kell megküzdeniük, mint a villanyszámla, családi drámák, és a Bosszúállók után maradt rombolás az utcákon. Jessica szupererős, de nem sérthetetlen - ha falhoz vágják, akkor bizony foglalkoznia kell a törött bordáival. Egészében véve, ha lehet ilyet mondani egy Marvel termékről, a sorozat nagyon sok szepontból "realisztikus." Érzelmi szinten legalább is mindenképpen.

Összefoglalásként azt kell mondanom, hogy női nézőként nem csak élveztem a sorozatot, hanem éreztem is, hogy nekem szól. Nem attól volt "női szuperhős" valaki, hogy feszes latexben pucsított, vagy verekdés közben dobálta a haját - hanem arról, hogy nőként látta a világot, nőként mozgott benne, és más női karakterekkel összefogva próbálta meg a helyzetet kicsit jobbá, elviselhetőbbé tenni. Jessica Jones nem sztereotipikus Mary Sue, vagy feminista idol - egyszerűen egy árnyalt, érdekes, szerethető karakter, aki éppenséggel nőből van. Szükség volt végre egy ilyenre is.