2015. május 31., vasárnap

Hogy kerül a Terminátor a Hagyományok Házába?

Május 29-én, pénteken rendezték a Hagyományok Házában a Népmese(mondás) szerepe a pedagógusképzésben című konferenciát, a nemrég hivatalosan is megalakult Meseszó Egyesület szervezésében. Mivel nem egy konferenciát kihagytam év közben, és mindig sajnáltam, hogy nem tudok elmenni rájuk, kaptam az alkalmon, hogy az amerikai félév korai végével erre pont hazaértem időben. Reggel kilenckor meg is jelentem teljes harci díszben a Hagyományok Háza impozáns épületében.
A konferenciát Kovács Marianna, a Meseszó egyik alapítója nyitotta meg, kedves és lelkes köszöntővel (ha emlékeztek, ő volt az egyik mesemondónk a második Holnemvolt Fesztiválon). Utána pedig sorra következtek a tanulságos és tudományos előadások, amik mind a mesemondás és az oktatás témájához kötődtek valamilyen formában. Agócs Gergely és Raffai Judit a Hagyományok Háza mesemondó képzéséről beszéltek; Dr. Sándor Ildikó a mesemondás helyzetéről az oktatásban. Menyhárt Krisztina azt bizonyította be egy felméréssel, hogy a gyerekek szövegértése sokkal jobb, ha csak hallott szövegre koncentrálnak, mintha mozgóképet is kapnának hozzá (ez az előadás nagyon érdekes volt, és sok számot tartalmazott). 
A konferenciának része volt egy kerekasztal-beszélgetés is a pedagógusképzésről, ami élénk vitába torkollt arról, kötelező legyen-e az óvó- és tanítóképzésben egy-egy kifejezetten mesemondó kurzus. A hangsúly (és a vita) a "kötelező" szón volt, és mindenkinek volt róla karakán véleménye. Én személy szerint például úgy gondoltam, hogy ha az ELTE bölcsészkarán kötelező volt egy félév retorika és egy félév filozófia, akkor akár a mesemondás is beleférne. Hogy utána kötelező-e használni is az ismeretet, azt nem mi döntjük el; de az iskolákba meghívott mesemondók dolga sokszor sokkal egyszerűbb lenne, ha mindenkinek lenne alapvető fogalma arról, mi is az, amit mi csinálunk.
A délután előadásai főleg arról szóltak, hogy mi az, mai már ma is megvalósul az egyetemi képzésekben a mesemondás integrációjából. Hallottunk érdekes gyakorlati példákat (a debreceni egyetemről), és terveket is a jövőre nézve (a Gyermek- és ifjúsági irodalom szakirányú továbbképzési szakról a Károliról). Eétöprengtünk rajta, mi a gyerekirodalom, mit érdemes olvastatni a gyerekekkel, és hová fér bele a mese az olvasókönyvbe és az iskolai tantervekbe.
Végül sor került az én előadásomra is; utolsó lettem volna a sorban, de mivel a bedöntött másfél liter mézes tea ellenére is rohamosan fogyott a hangom (a büfés hölgy már sziával köszönt), a szervezők voltak olyan kedvesek és előzékenyek, hogy előbbre engedtek a programban. Az én előadásom címe "Mesehősök és szuperhősök: Hagyomány és popkultúra az oktatásban" volt. Arról beszéltem, hogyan lehet felhasználni a popkultúra megfigyelését (mit szeretnek mostanában a kölkök és miért) arra, hogy olyan népmeséket válogassunk a repertoárunkból, amik a leginkább telibe találnak a hangulatukkal, üzenetükkel, szimbólumaikkal; valamint arról is beszéltem, miért hasznos ez az oktatásban, mit tanulhatnak belőle a diákok, ha összekötik mondjuk a Marvel univerzumot a népmesékkel. Itt került egyébként a Terminátor Sarah Connor-ja is a PowerPoint-ba, arra utalva, hogy a mesemondók gyakran a "gépek" elleni harc élvonalának gondolják magukat, pedig a digitális világ nem feltétlenül az ellenségünk. Rajta kívül kerültek még be illusztrációk a Bosszúállókból (és a Cú Chulainn-utánérzésből, ami az új filmben szerepel), a Hős 6osból, és a Jack Frost - Elsa rajongótábor alkotásaiból is. Mert belefért, azért.
A sort Bajzáth Mária zárta a paloznaki Meseközpont munkásságáról szóló, szívhez szóló előadásával, és hozzá kapcsolódva Marianna mondott egy záró mesét. Szépen lekerekedett a történet.

Nagyjából százan fordulhattak meg a konferencián a nap leforgása alatt. Mindenki nagyon beszédes, kedves és barátságos volt, és a kisebb szakmai összezördülésektől eltekintve élvezetes, hasznos konferencia született a szervezők állhatatos erőfeszítéseiből. Ha jól tudom, a Meseszó honlapján az előadások összefoglalóit közzé is fogják majd tenni.

MythOff: Mítoszok Csatája Budapesten!

Stockholm, London, és Johnson City után végre itthon is rendeztünk egy MythOff estét: A világszerte egyre népszerűbb mitológia-mesélő slam sorozat Budapestre érkezett!
Még Amerikából kezdtem el szervezni a hazautazás előtt (mitológiát kevesen húznak elő készen a kalapból, egy jó MythOff-hoz legalább három hét intenzív felkészülés kell), és azonnal rengeteg segítség és lelkesedés áradt a projektbe a résztvevő mesemondóktól. Egyedül én tudtam tapasztalatból, mekkora buli tud lenni egy MythOff, de a többiek látatlanban is megbíztak bennem és a mitológia varázsában, és az eredmény fenomenális lett.
A Kis Á pincéjében gyűltünk össze, hangulatos világításban a táncparketten, és színültig meg is töltöttük a nézőteret - nagyjából ötven ember ült a közönségben. A rendezvény hat mesemondót és három kategóriát foglalt magába; a MythOff hagyományok szerint következzen tehát az összecsapások részletes leírása:

Első kör: A Szavak Hatalma
A skandináv sarokban Hajós Erika, aki a Hárbard-ének gyönyörű verses soraival mesélte el, hogyan vívott szócsatát egymással az álruhás Ódin és Thór.
A finn sarokban Bumberák Maja, aki a Kalevala egy részletét mesélte-szavalta-énekelte el, azt, amelyikben Vejnemöjnen kicsalja Vippunen óriásból a mágikus igéket.
Mindkét hölgy előadása lírai és magával ragadó volt.
Szavazókérdés a közönségnek: "Szerintetek ki nyerné meg a szópárbajt Vejnemöjnen és Ódin között?"
Díj: Egy méhecskés medál, arra a legendára utalva, hogy Pindarosz görög költő mézédes szavait a méhektől nyerte el.
Győztes: A közönség véleménye szerint Vejnemöjnen nyerné a szóváltást.

Második kör: Tettek és testvérek
A joruba sarokban Varga-Fogarasi Szilvia, aki arról mesélt, hogyan teremtették meg Olorun fiai a világot (valamint a pálmabort és a másnaposságot is).
A mongol sarokban Nagy Enikő, aki arról mesélt, hogyan mentette meg a vitéz Bühe Beligte a Nap haldokló leányát.
A két hölgy előadásmódja egyébként nagyon különböző (Szilvi mókás, Enikő lírai), pont ezért alkottak remek párt a MythOff keretei között.
Szavazókérdés a közönségnek: "Melyik isteni családfához tartoznátok szívesebben?"
Díj: Egy Ikrek medál, mely a Testvérek Türelme nevet kapta, és éldott türelemmel ajándékozza meg viselőjét testvérek és idegenek iránt egyaránt.
Győztes: Mindenki joruba istenség szeretne lenni. Gondolom, a pálmabor miatt...

Harmadik kör: Ármány és cselvetés
Itt kerültem sorra jómagam, a perzsa sarokban - Zahhak bukását meséltem, emberagyevő kígyókkal, a Gonosz ármánykodásával, és egyéb nyalánkságokkal.
A görög sarokban Gregus László mesélte Hermész születését és gyermekkori csínytevéseit.
Teljesen véletlenül született egyébként görög-perzsa kör... De jól jött ki, főleg, hogy humorral zártunk a véres perzsa sztori után.
Szavazókérdés a közönségnek: "Ha elvesztenéd a nyertes lottószelvényed, és Hermész és Eblisz a város két végébe küldene érte, de csak egy helyet lenne időd megnézni, mert indul a repülőgéped, akkor melyiküknek hinnél?" (a kérdést ez úton is köszönjük Szilvinek és Majának!)
Díj: Egy apró medál, a Tisztánlátás Tükre, mely remélhetőleg megóvja viselőjét minden cselvetéstől.
Győztes: Mindenki előbb hinne Hermésznek, mint a megtestesült Gonosznak. Én is.

A rendezvény jó hangulatban, jó italok fogyasztása közben zajlott; a közönség lelkesen szavazott, szavazatszámlált és időmért nekünk. Többen kérdeztek minket menet közben és utólag is a mítoszok forrásairól; ez azt jelenti, a MythOff elérte eredeti célját, amint annak idején az ötletgazda, Clare Murphy tűzött ki: Újra felkelteni az emberek érdeklődését a mitológia iránt.

Biztos, hogy rendezünk még ilyet a közeljövőben! Figyeljétek a MythOff Facebook oldalát!

A rendezvényről igazi cikk is íródott, amit a Vs.hu portálon olvashattok, itt. Köszönjük szépen!

2015. május 13., szerda

Mesemondó + Kávé = Machu Picchu felfedezése

Átfloppoltam az Atlanti-óceánon, és talpra érkeztem.
Két héttel hazautazás előtt kerestek meg a Nespresso kávétól, hogy menjek el egy rendezvényükre mesét mondani. Amikor kiderült, hogy hazaérkezés utáni napon lenne a fellépés, elsőre nem is akartam elvállalni a jetlagre való tekintettel, de végül meggyőztek: Perui kávét mutattak be, és az egész rendezvény túl jó mókának ígérkezett, hogy ne menjek el rá.
Először is, a bemutatót a Szabó Ervin Bölcseleti Olvasótermében tartották, ami nagyjából úgy néz ki, mint a Griffendél nappalija (jártunk oda olvasni vizsgaidőszakban). Másodszor, a házigazda Kautzky Armand volt (mesemondó Zalka Csenge Virág, magyar hangja Kautzky Armand, szépen fel lettem konferálva!) Harmadszor, ahogy már említettem, perui témában zajlott a rendezvény, ami közel áll a szívemhez (az első fizetős fellépésem a Szépművészeti Múzeum inka kiállítása volt).
Negyedszer, volt kávé.

Az ilyen fellépésekért él a mesemondó. Nem csak meghívtak, hogy meséljek kétszer tíz percet (egyet a sajtórendezvényen, egyet a Nespresso kulbtagoknak), hanem nagyon pontosan meg is mondták a rendezvényszervezők, milyen történetet óhajtanak. Machu Picchu felfedezését kellett belesűrítenem tíz percbe, lehetőleg kávéval.
Challenge accepted.
A felkérés után, a tavaszi félév végi hajtás közepén, első utam a könyvtárba vezetett, hogy közelebbről megismerkedjem Machu Picchuval. Az inkákról már volt jó adag háttértudásom az egykori mesemondó porgramtól (meg mesemondó érdeklődéstől úgy általában - kinek volt meg a képeskönyv?), de a helyről magáról csak az alapokat tudtam. Az hamar kiderült, hogy a hely felfedezését egy bizonyos Hiram Bingham amerikai történész nevéhez kötik, így aztán a következő utam az archive.org oldalra vezetett, ahol meg is találtam az úriember útinaplóját (meg a hozzá tartozó National Geographic cikket). A következő pár napot a napló olvasásával és szorgos jegyzetelésével töltöttem, melynek során rájöttem, hogy a felfedezéssel kapcsolatos majdnem minden képem tévképzet:
Bingham nem az első európai volt, aki járt a romoknál, tulajdonképpen nem is ezt a várost kereste, és ráadásul kereskedelmi út vitt egészen a hegy tövéig, ahonnan mászni kellett ugyan, de mivel minden helyi indián tudta, hol van az "elveszett város," alapvetően nem volt nehéz dolga. A dicső felfedezés sztorijával tehát meg voltam lőve. Találtam viszont helyette más érdekességeket, például egy sztorit arról, hogy az egyik reggel a felfedezők észrevették, hogy kifolyt a kerozin a tartályukból az ételes zsákba, és minden kajájuk ehetetlen lett, így aztán egyetlen nagy bögre kávéval indultak el hegyet mászni (tessék, lett kávé!). A történetet végül úgy állítottam össze, hogy sorban lebontottam a felfedezéssel kapcsolatos mítoszokat, majd beleszőttem egy kis inka történelmet arról, mit keresett Bingham a Szent Völgyben, és végül elmondtam, miben volt ő különleges: Abban, hogy meglátta a szépséget (és a lehetőséget) a romokban is, és elmondta a világnak. A történet, ahhoz képest hogy két hetem volt összerakni, nagyon szépen összeállt.
És működött is. A rendezvényen egy rövid bevezető után én nyitottam, és úgy tűnt, a közönség nagyon élvezte a sztorit; utána többen odajöttek beszélgetni, kérdezni, gratulálni, vagy épp elkérni a névjegyemet. A mese után egyébként egy rövid bemutató következett az új kávéról (Perú Secreto) és a származásáról, meg a perui kávékultúráról, majd egy modell vonult be az új kávé és Peru ihlette királykék ruhakölteményben (szép is volt nagyon). A modell után maga a kávé következett - megkóstoltam én is, jó erős volt, de tejjel nagyon finom. A bemutatókat fogadás követte.
Nagyon szeretek olyan rendezvényeken mesélni, amik profin vannak szervezve, pontosan tudják mit szeretnének, és tőlem is pontosan megkérdezik, mire van szükségem a mesemondáshoz. Az olyanokat pedig külön élvezem, ahol feladatot kapok: nem tudom, mikor olvastam volna el magamtól Hiram Bingham naplóját, de örülök, hogy megtettem. Jó volt játszani a sztorival, kipróbáli, hogyan áll össze, miután az eredeti elképzelés megbukott. Nem kevés munkám volt benne, de élveztem, és értékelték. Az ilyen és ehhez hasonló felkérések teszik igazán láthatóvá, miért fizet az, aki mesemondót foglalkoztat: Nem csak a fellépést vásárolja meg, hanem a több napi, sokszor több heti munkát is, ami minden történet mögött van.
Ennek örömére most el is megyek aludni. A kávé ellenére még mindig jetlagem van.

2015. május 7., csütörtök

Külföldiek reagálnak a magyar történelemre - Második rész

Itt a kommentek másik fele! Aki eredetiben akarja olvasni őket (és a többit is), a MopDog blogon találja a bejegyzéseket (angolul).

Búvár Kund

Most elképzeltem egy fickót amint tapossa a vizet és lyukat próbál fúrni egy hajó oldalába kis kézi fúróval...

A szerszámok súlya lehúzta volna... Lehet hogy volt egy kis úszó szerszámosodboza?

Egyszerű, megjelent Doctor Who a Tardissal, adott Kundnak valami jövőbeli kütyüt, és szépen feltörte a hajókat. A lényeg hogy hajók elsüllyedtek emberek megfulladtak. Muhahaha.

Gondolom a népmeteknek volt mit magyarázni amikor hazamentek: "Mi a f*** történt a hajókkal?! Hogy értitek hogy 'csak úgy elsüllyedtek'?!"

III. Henrik katonái halálra eszik magukat a Vértesben

Örülök hogy a magyarok végre győztek egyszer...

Ha legyőzni nem tudod őket, etesd őket halálra!

Wow, a németeknek nem volt szerencséje a hajókkal a középkorban, mi? Jövőre írhatsz egy sorozatot az összes bakiból, amit a németek hajókon/hajókban/hajók körül elkövettek...

Szerintem méreg volt.

Nem értem hogy eheti magát halálra valaki. Ha tele vagy, abbahagyod. Szerintem is méreg volt.

Asszem ma diétázok.

Szent Imrét és Zrínyit elüti a vadkan

Ez bevett bérgyilkossági gyakorlat volt a magyar középkorban?

Ma reggel a Babe 2-t néztem a fiammal. Most próbálom a malacot elképzelni ahogy megöl valakit.

A töri is érdekes meg a vaddisznó is.

Koppányt felnégyelik (majd rockoperát írnak róla)

Néztünk egy Tudors című sorozatot és abban is felnégyeltek valakit. Vagy ló után kötötték?... Mindegy, pocsék volt.

Egyáltalán működik úgy a felnégyelés ahogy mi elképzeljük? Mert én úgy képzelem hogy három fickó ott áll egy-egy kézzel vagy lábbal, a negyedik meg fogja az egész áldozatot, mínusz néhány kéz meg láb...

Nem igazi a középkor amíg fel nem négyelnek valakit.

A nap mókás bejegyzése!

Egy musical arról hogy valakit felnégyeltek. Most már mindent láttam...

(A zene egyébként mindenkinek nagyon tetszett)

Szent Gellértet legurítják a Gellérthegyről

Arról a hegyről senki sem gurulna le szívesen.

Legurítani valakit egy taligán egyszerűen csak lusta. "Hogy öljük mög?" "Eh, nekem öt perc múlva lejár a műszakom. Nem akarom visszarángatni a börtönig, aztán megint kihozni akasztásra." "Hát, már úgyis a taligán ül, és épp itt egy hegy..." "Hoppácska!"

Ez most domb vagy hegy?

Nem hagyhatták volna a fickót nyugiban elmenni a Szentföldre? Vagy a hegynek nevet adni fontosabb volt?

Nem szúrhatták le volna inkább rögtön az elején?

Fojtogatásos halálok az Anjou korban

És az emberek azt hiszik hogy George R. R. Martin túloz...

Ma bónusz halálokat is kaptunk!

Tetszik hogy le sem csekkolták hogy Endrét tényleg megvédi-e a varázsgyűrű a fegyverek ellen.

És én azt hittem a jelenlegi amerikai kongresszus működésképtelen...

A történelemben a nők harca a hatalomért mindig érdekesebb. A férfiaknál mindig fivérek meg unaköccsök meg nagybácsik pofozzák egymást, de a nők rávetik magukat a trónra, belevájják a körmeiket, és kirúgják az ellenség szemét egy magassarkúval...

I. Bélára ráomlik a trón

Egy nagyon Hollywood :) Ilyen halált adnál egy gonosz királynak amint épp a trónon ülve sorolja sötét tetteit...

Agyonütötte a trón. Nem jó jel.

Nem olvastam el az összes bejegyzést... Megmagyaráztad valamikor hogy miért akart BÁRKI király lenni a középkori Magyarországon? "Hé paraszt, akarsz király lenni?" "Kösz nem, inkább kockáztatom a pestist meg a rablókat..."

Magyarországon senki sem nyer. Minden meg akar ölni.

Ez úgy hangzik mint egy Monty Python jelenet.

Vajon a következő király óvatosabban ült a trónra?...

Gondolom utána alaposan áttervezték a trónokat.

Kun Lászlót megölik a kunok

Ki nyerne, a keresztes lovagok vagy a mongolok?

Elolvastam néhány bejegyzést és arra a következtetésre jutottam, hogy a középkori Magyarország pokoli lehetett... Gondolom azóta javult a helyzet!

Egyáltalán nem jó királynak lenni.

Kérek egy családfát.

Szent László és a kun vitéz

Gondolom a szűz utána már nem sokáig volt szűz.

Elképzelem hogy mindketten fáradtak és sebesültek, és csak gyengéden pofozgatják egymást. "Ezt nem gondoltuk végig..."

Ez a király miért nem engem mentett meg?!

Csapatmunka!

Attila megfullad a saját esküvőjén

Ezt a fejezetet kihagytuk töriórán.

Úgy halt meg mint egy rocksztár. De legalábbis nem gurították le taligán egy kib*** hegyről.

Legalább meghalt mielőtt másnapos lett volna.

Érdekes, én is annyit ittam az esküvőmön... de én szerencsére felébredtem másnap reggel!

Így jár aki iszik.

Még mindig jobb mint attól meghalni hogy átmegy egy kard az arcodon... De lehet hogy csak én gondolom így.

(Erre a bejegyzésre kaptam egy spam üzenetet is, ami remek esküvői helyszíneket ajánlott...)

Gertrudis királynét megölik a nemesek

Ugyanaz a latin mondat két ellentétes jelentéssel? A rómaiak hogy kommunikáltak?!

János érsek, te kis hamis.

Záh Felicián merénylete

A történelem legrosszabban kivitelezett gyilkossági kísérlete.

A testőrök leglább odaértek utólag feltakarítani...

Tanulság: Ne legyél őrültek rokona.

Ennyi :D

2015. május 4., hétfő

Külföldiek reagálnak a magyar történelemre - Első Rész

Megint április, megint Ától Zéig blogolás. Természetesen angolul, a magyar ábécé nem férne bele egy hónapba... lényeg a lényeg, megint úgy döntöttem, bemutatom a magyar kultúra egy szeletét a nagyközönségnek a külön erre indított MopDog blogon. A téma derült égből villámcsapásszerűen keletkezett:
26 Haláleset a Középkori Magyarországon

Nagy meglepetésemre az egész blogkihívás egyik legnépszerűbb témája lett, rengeteg látogatót vonzott a MopDogra (ez úton is köszönöm a sok segítséget, ötletet, információt és bíztatást régész és történész ismerőseimnek, akik fáradságot nem kímélve ásták elő nekem a szaftosabbnál szaftosabb haláleseteket!) A látogatók, angol nyelven író-olvasó bloggerek a világ különböző pontjairól, mind a maguk módján reagáltak a magyar történelem sötét (bár sokszor vicces) oldalára. Gondoltam, összerakok egy csokorra valót a kommentekből, illusztrálandó, milyen reakciókat váltana ki egy átlag magyar törióra a külföldiekből.
Íme.

Magyar Benigna ledobatja harmadik férjét a várfalról házasságtörésért

"Tetszik, hogy 'dobatta' és nem 'dobta.' Úrinő! Nem akarta a saját kezeit összekoszolni. Remélem, adott borravalót a szolgáknak, miután kihajították a ház urát."

"El nem tudom képzelni miért nem lett negyedik férje..."

"Hát, ez is egy verzió arra, hogy 'kidobott az asszony...'"

Hunyadi László lefejzése (harmadszori próbálkozásra)

"El tudom képzelni samponreklámnak."

"Már most látom hogy a hármas szám nem szerencsés a magyaroknak..."

"Aú! Ha valaha lefejeznek, remélem elsőre sikerül."

Dózsa György és a tüzes korona

"Ez a Trónok Harcára emlékeztet..."

"Ha nekem kellett volna enni belőle, akkor az agyát ettem volna. Az legalább már megfőtt."

"Ezt nem kellett volna rögtön reggeli után olvasnom..."

Második Lajos belefullad a Csele patakba

"Tanultunk valamennyi Ottomán törit az iskolában, de nem emlékszem rá részletesen - abban a korban minden magyar a törökök ellen harcolt?"

"Lehet hogy azért maradt épen a holtteste mert olyan jó ember volt..."

"Emlékeztessetek, hogy vegyem le a páncélt mielőtt úszni megyek."

Könyves Kálmánnak kifolyik az agya a fülén egy fülfájásra való tapasztól

"Csak mondom, ha én félnék az öcsémtől, én megölném, nem megvakítanám... attól csak dühösebb lesz"

"Fennmaradt a fültapasz receptje? Remélem nem..."

"Felénk most is így működik az egészségügy."

"Miért nevettem fel?..."

Mátyás király és a mérgezett füge

"Ez úgy hangzik mint egy horrorfilm. 'Tessék kedvesem, egyél egy kis fügét.' Közben meg a nézők ordítanak, hogy NE EDD MEG!!!"

"Tegnap az olasz doktor miatt kifolyik az agyad, ma meg az olasz feleség éltető vizétől hal meg a király. Emlékeztessetek, hogy ne vegyek gyógyszert az olaszoktól."

"A ti törióráitok sokkal érdekesebbek a mieinknél..."

"Kezdem azt hinni hogy volt egy teljes bérgyilkos céh akik mind orvosnak álcázták magukat..."

Második Istvánt agyonölelgetik a kunok

"És mi a fenét csináltak közben a királyi testőrök?..."

"A másnapi hírekben: 'A királyt véletlenül agyonnyomták; a bosszúnépirtás elmarad.'"

Lehel kürtje

"Ez a Kalandozások Kora jó mókának hangzik..."

"Én Lehelnek szurkoltam."

"Lehet hogy nem igaz a legenda, de jobb így. Ha nem találja el a császár fejét, nem lenne ilyen érdekes..."

"Úgy látom a magyar történelem csupa móka."

Kőmíves Kelemen

"Nem értem hogy jut valakinek eszébe emberi hamvakat tenni a falba... Tehén nem lett volna jó?"

"Tessék, a halott nő a falban nem volt elég, a földnek el kellett nyelni a gyereket is..."

"Fene se gondolta hogy a feleségek ennyire tudnak kötődni."

"A munkamániások rossz emberek..."

Dugovics Titusz

"Magyarország menő hely. A történelem kicsit erőszakos, de marhára kúl"

"Erre kell a pótzászló."

"Azt hittem a kamikazét a japánok találták fel, de ezek szerint a magyarok."

"Már megint a törökök?!?!"

"Nagy ugrás az emberiségnek..."

"Ezentúl ha déli harangozást hallok, eldúdolom a magyar himnuszt... Csak előbb meg kell hallgatnom"

"Régen az emberek sokkal hősiesebbek voltak"

Tatárjárás

"Most az egész nemzetedet meg akarom ölelgetni."

"Ne is mondd! A tatárokkal nekünk is meggyűlt a bajunk..." (Irakból)

"Szomorú. Én nézegetem inkább a pulit."

Vazul és a forró ólom

"Arrafelé senkinek se volt szerencséje a fülével, mi?"

"Én azt hittem ólommérgezésről lesz szó..."

"Hát, akkoriban nem volt elektromos szék, és az akasztás unalmas."

"Ólommenteset kellett volna kérnie."

"Aú! Most elkezdett viszketni a fülem."

"Vajon kifolyt a másik fülén?..."

Báthory Erzsébet

"Az igazság érdekesebb, még akkor is ha a vámpír sztori kúl lett volna..."

"Megnéztem a filmet. Most, hogy tudom az igazat, a film jobban tetszik. Az igazságtalanság rosszabb."

"Affene, én azt hittem vámpír volt! Akkor ezek szerint Vlad Tepes is filantróp volt?"

"Báthory az én blogomon is nagyon népszerű" (vámpír témájú blog)

"A nőnek kell egy új PR felelős"