Így mulat egy amcsi nerd

A heti hajtás (már csak egy hét van hátra a félévből, és mindenki vadul beadandókat ír) és a péntek esti négy órás maratoni főpróba (szerdán fellép a szerepjátékos osztály) után ma szórakozással jutalmaztuk a heti munkánkat. Mindenkire bőven ráfért.

Először is, délelőtt tizenegyre átvonultunk Andrew koleszába Korrát nézni (Legend of Korra, annak aki nem ismeri, ez a rettenetes "utolsó léghajlító" magyar címen futó zseniális sorozat még zseniálisabb folytatása). Végül hárman gyűltünk össze, az utóbbi napokban játéktervező agytrösztként ismertté vált trió, Andrew, Griffin és jómagam. Chipset rágcsáltunk, végigizgultuk az epizód mind a húsz percét, a reklámszünetekben pedig heveny lelkesedési rohamokban tárgyaltuk az eseményeket. A filmezés végeztével volt egy üres másfél óránk, melynek során különböző bútordarabokon heverészve szerepjáték-ötleteket dobáltunk egymásnak - a srácok nekem segítettek írni a szakdolgozatomat (aki lemaradt volna róla, igen, a szakdolgozatom témája szerepjáték-modulok alkotása népmesékből). Remekül lehet haladni velük: Andrew nagyon jó ötletekben és karakterekben, Griffin pedig ügyesen tud játékrendszert szerkeszteni. Kellemeset a hasznossal.

Fél kettő felé befutott Jennifer is, így aztán együtt volt a csapat, lehetett indulni a nap fő eseményre, Zack elutazás előtti búcsúpartijára. Zack, közismertebb altegerója szerint Vasököl, három hónapra Kínába utazik shaolin kung-fut tanulni, így aztán ma mindenkit meghívott a tóparti házukba ebédre-vacsorára-lazulásra. Nagyjából húszan-huszonöten verődtünk össze a szokásos bandából; megint meg kellett magamban állapítanom, hogy szeretem ezt a kis társaságot... remek ebédet kaptunk, tutujgattuk Zack három döbbenetesen kövér kutyáját, nagyokat nevettünk. A háttérben ment a tévé, így sikerült elcsípnünk Korra délutáni ismétlését - látni kellett a csapatot amikor elindult az intró a képernyőn, harsány kislányos visítással vágódott le mindenki a hozzá legközelebb eső vízszintes felületre (vagy, az én esetemben, Nick vállaira), tekerte fel a hangerőt, és pisszegett le kutyát-macskát-kapucsengőt miközben feszült figyelemmel tapadt a képernyőre. Az epizód másodszorra is jó volt, így aztán betermeltünk némi desszertet, és egy órával később megnéztük megint.
(A dolog titka? Korra egyszerre anime, amerikai rajzfilm, szuperképességekkel tűzdelt történet, steampunk, noir, és harcművészet-film. Vagyis van benne minden ami minket mint egyetemi szubkultúrát foglalkoztat.)

A filmezés végeztével kivonultunk a teraszra, ahol Zacket rituális keretek között megnyírtuk - immár készen áll rá hogy bevonuljon egy kínai kolostorba. A nyírás jó fél óráig tartott és hangos nevetés, kommentelés, poénkodás és részletes fotódokumentáció kísérte. Mivel ekkora csapatban rendre megoszlik a figyelem, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a terasz egyik sarkában egy kibővített agytröszt verődött össze, akik épp vadul dolgoztak egy Avatar-alapú asztali szerepjáték összeállításán (az ötlet a hét elején merült fel, de úgy tűnik, a végén még meg is valósul). A szép a dologban az volt, hogy a jelen lévő srácok többsége tíz-tizenöt éve űz távol-keleti harcművészeteket, így aztán ahogy jöttek az ötletek, úgy is valósultak meg a kerti gyepen, legyen szó akármelyik stílusra a négy elem (és kombinációik) közül. Nekem csak hátra kellett dőlnöm egy kerti székben és váltakozó röhögőgörcsök és lelkes visongás közepette szemlélni ahogy a srácok villogtatták a kung-fu tudásukat, Griffin pedig bőszen jegyzetelt. Esküszöm, ezt az ötletet még egyszer eladjuk a Nickelodeonnak.

A délután hátralévő része Zack ünneplésével, jégkrémmel, és kung-fu filmek nézésével telt. Este kilenc fele jöttünk el - holnap is lesz nap. Ki kell aludnunk magunkat a vasárnap délutáni D&D-re...