2011. szeptember 10., szombat

Esti mese

Este hatra hivatalosak voltunk a nagyfőnök házába évnyitó falatozásra.

Jó helyen lakik, meg kell hagyni: Jonesborough főutcájának végén, épp a templom mögött a dombtetőn, csodálatos kilátással az egész főutcára (úgy is mondhatnánk, hogy az egész városra). A ház hatalmas és ősrégi, de legalábbis úgy néz ki, mintha az lenne, hatalmas belső terekkel és enyhén pattogzó vakolattal, hatalmas fákkal körülvéve, és tágas terasszal a bejárati ajtó előtt.
Nem jött el mindenki; csak négyen voltunk, mi hárman és egy másik nő a mesemondó programból, plusz nagyfőnök és a felesége (aki igen jó fejnek bizonyult), és Delanna, a másik professzorunk. Ebből kifolyólag embertelen mennyiségű (és nagyon finom) kaja jutott mindenkinek, saját készítésű saláták és panírozott csirke és sok sok görögdinnye. Megismerkedtem a root beer-rel mint itallal, ami nagyjából a Kofola itteni megfelelője lehet, csak finomabb.
A nappaliban ültünk, foteleben és székeken, és beszélgettünk; a beszélgetés aztán hamar átcsapott sztorizásba, és így együtt gyakoroltuk a mesemondás legősibb formáját. Hatalmasakat nevettünk, megosztottuk egymással a legjobb sztorikat családról, közlekedési balesetekről, őrült időjárásról, egyetemi partikról, fura balesetekről, és minden egyébről, ami csak az eszünkbe jutott. Kilenc után jöttünk el, útravalóval bőven megpakolva; Jonesborough főutcáján még nagyban égtek a fények és szólt az élő countryzene.

A félév ezennel hivatalosan is elkezdődött.

1 megjegyzés: