2010. október 13., szerda

A református lelkész esete a yankee hölgyekkel

Ismét könyvajánló következik. Ritkán csinálok ilyesmit, de most nem bírom megállni.

Az ajánlott könyv:
Ács Gedeon: Mihelyt gyertámyat eloltom...

És hogy miért ajánlom?

Ács Gedeon református lelkész volt Baranyában az 1800-as évek elején; az is maradt volna, ha nem kapja fel a '48-as szabadságharc, és nem sodorja el messzire. Először Törökországa bujdosott Kossuthékkal a szabadságharc bukása után; onnan Amerikába került, és ott írta a könyvben szereplő jegyzeteit, vagyis a naplóját.

Még csak a napló felénél tartok, de szerény véleményem szerint Ács Gedeon a magyar történelem legjobb fej református lelkésze.

A könyvben három világ tárul a szemeink elé: a szabadságharc előtti Baranya és Drávaszög népi élete, valamint az akkori diákélet az Alföld nagyobb városaiban; Törökország a 19. század derekán; és Boston, valamint a keleti part többi nagyvárosa.
Van benne szó az égvilágon mindenről: garabonciásokról, debreceni diákcsínyekről, török nőkről, görög istenekről, indiánokról, amerikai melltartókról, magyar pipákról, furcsa nevekről, angol gyerekdalokról, bostoni újságokról, californiai aranyásókról, baranyai szüretekről, amerikai szavazásról, magyar bujdosókról, idegesítő személyekről, és mindenről, de mindenről, amit Geneon úr érdekesnek talált a világban.
Hihetetenül szórakoztató olvasmány!!!

Gedeon uramnak remek humora van. És mivel a könyv rögtön azzal nyit, hogy az apja kedvéért lett pappá, nem is teng túl a szövegben a vallásosság; annál több szó esik szép magyar, török és amerikai nőkről, és egyéb világi dolgokról. És, akárcsak több másik kedvenc íróm és firkászom, Gedeon úr is minden fanyar humora és éles célzásai ellenére a végletekig meleg szívű, emberszerető személy volt, aki nagy odaadással nyilatkozik korának minden népéről és városáról, és ha kritizálja is őket, azt azért szeretettel teszi. Rendkívül művelt volt, és nagyon kíváncsi.
És lemászott egy török lőporraktárba égő szivarral a szájában.
(Lukianosz meg az alvilág bejáratába lógatta a fejét.
Mark Twain meg belemászott egy működő vulkán kráterébe.
Ti is látjátok az összefüggést? :)

Ha már Twain bácsiról szóltunk: az utóbbi időben több útinaplóját is olvastam a jóembernek, mivel futószalagon írta őket. Nagyon szeretem azokat is, később talán még esik róla szó. Nos, ő körülbelül ugyanabban az időben (kicsivel később) utazgat a világban, mint Ács Gedeon, noha teljesen más indíttatásból. Nagyon jó móka a két személy írásait összehasonlítani; gyakran írnak ugyanazokról a helyekről vagy témákról, egyikük amerikai, másikuk magyar szemszögből szemlélve a dolgokat.

Egy szó mint száz: valamikor a nyolvcanas években a fenti címmel kiadták Ács Gedeon naplóját (legalábbis egy jó részét). Könyvtárban megtalálható, antikváriumokban olcsóért beszerezhető. Olvassátok. Mert megérdemli.

:)

2010. október 4., hétfő

Országos Népmesekonferencia - Mesenap

A konferencia másnapján a résztvevők és egyéb meghívott vendégek mesenapot tartottak a százhalombattai nagyközönségnek.

A délelőttöt városnézéssel töltöttük: meglátogattuk a Matrica Múzeumot (ami ugye 'Matrika', és nem matricákat állít ki, hanem régészeti leleteket, és aki ezt nem tudta, sürgősen olvassa el a pannoniai városok ókori neveit). Nagyon modern és nagyon kedves múzeum, sok szép tárggyal. Ellátogattunk a híres-hírhedt százhalombattai régészeti parkba is, ami szintén nagy élmény, főleg, hogy kaptunk kemencében sűlt lepényt is, lekvárral, őskori módra. Bementünk egy halomsír belsejébe is; a mags sarok nem szerette túlzottan a rácsos padlót, három ízben sikerült kis híján a sírkamrába tántorodni, de annyi baj legyen. Mégiscsak régész vagyok, vagy mi a szösz.
Láttuk ezen kívül a földvárat, egy nagyon szép szerb ortodox templomot, és a Makovecz-féle katolikus templomot is. Ezek után kiadós svédasztallal vendégeltek meg minket, mely svédasztal különböző pizzák hosszú sorából állt, és senki sem panaszkodott.

Délután kezdődtek a programok.
A Fabatka Bábszínház Az ördög három arany hajszálát adta elő; a gyerekek imádták. Bónusz pont, hogy a zenészüket ismertem, még a sárvári írótáborból. Ez egy ilyen hét.
A Párparapács néptáncegyüttes meséléssel egybekötött előadást tartott, zenével, tánccal, mindenféle látványos dologgal. A mesemondójuk a Hagyományok Háza csapatából van. Andi szép hangú, mosolygós lány.
Egy kárpátaljai lány Rapunzelt megszégyenítő hosszú szőke copfokkal népmeséket mondott. Ez is tanult szöveg volt, de szépen mondta. Meg jók voltak a mesék is.
Hallgattunk egy kis horvát népzenét és éneket.
Meséltem.

Mivel annyi volt a mesemondó és mesekedvelő a közönségben, és (addigra már) kevés a gyerek, Sámuel mellett döntöttem; különben is, épeszű ember nem próbál meg Berecz után humort mesélni. Sámuel viszont nagyot szakított; láttam a csillogó szemeket, hallottam az áhitatos csendet, többen mondták, hogy borzongtak, és állítólag volt, aki el is sírta magát. Kóka Rozália az első sorból figyelt; én is figyeltem őt.
Nagyon jó érzés volt mesélni, pont ezt a mesét, pont nekik. Utána többen gratuláltak.

Rozália is odajött, kezet fogott velem; mondta, gyűjtött olyan székely mesét, ami ugyanezekkel a szavakkal kezdődik. Nagyobb szó volt ez, mint gondolta, mert szokás szerint rögtönöztem az egészet, és a mesét külöben is angolból fordítottam. Ezt nem mondtam meg neki. A dicséret jólesett.

A Hagyományok Háza kis csapata is mesélt még egyet búcsúzóul; az mér egészen családias hangulatú volt. A szervezők elbúcsúztak; mindenki elérhetőségeket cserélt; találkozunk az úton. Véget ért a két nap varázslat.

Ha visszaolvastok, vagy emlékeztek még, tudjátok, más országokban hány mesekonferencián jártam már. Ilyen tapasztalatokkal a hátam mögött azt kell mondanom: a magyarok, ha kisebb léptékűek és otthonosabbak is, nem maradnak el a többiektől.
És ami a legfontosabb: itthon voltam.

Országos Népmesekonferencia - első felvonás

Mert ilyen is van ám. Sorban a hatodik. Bezony.
Hivatalos részleteket itt olvashattok. Jövőre meg gyertek el. Megéri.

A helyszín: Százhalombatta, vadonatúj rendezvényközpont, csillog-villog mint a mesebeli kristálypalota. Van szökőkút is, és svédasztal reggelire. Első osztályú kiszolgálás a résztvevőknek. Kék kendős, sürgölődő szervezők.
Az első délelőtt fénypontjai:

1. Jankovits Marcell előad a mesék és az álmok kapcsolatáról, szintjeiről és szimbolikájáról. Inception, magyar kiadás. Feszült érdeklődéssel hallgatjuk. Ő Jankovits Marcell.
2. Kóka Rozália mesél. Mindent látó királylányt. Eszembe jut Princess Hide-and-Seek. Vigyorgok, mint a tejbetök.
3. Boldizsár Ildikó bejelenti, megnyílt Paloznakon a Meseterápia Központ. A világon az első. Legyünk rá nagyon büszkék.
4. Agócs Gergely beszél a mesemondás közösségformáló szerepéről. A 'kommunikációelmélet' csodás szó, ha palócul mondja az ember. A Hagyományok Háza lelkes kis csapata szolgáltatja a gyakorlatot az elmélethez.
5. A szünetben végre személyesen is megismerkedem Szávai Ilonával, a Fordulópont szerkesztőjével. Két éve adja ki cikkeimet... Szendvicset eszünk, beszélgetünk. Mosolygunk nagyokat.
6. Hallunk a HUNRA Olvasó-társ programjáról. Kellenének mesélő-társak is. Szorgosan jelentkezem hogy részt vehessek a programban. Mert fontos. És mert jó.
7. Kész Margit a kárpátaljai mesegyűjtésről beszél. Később a konferencia folyamán összebarátkozunk. Rokon lélek.

Ebéd. Csevegés, barátkozás. Szusszanásnyi szünet. Névjegykártyák szerélnek gazdát és zsebeket. Visszamegyünk a terembe. Zakatolunk tovább.

8. Kovács Marianna mesél magyarul és horvátul. Borzongok. Istenáldotta tehetség a hölgy. Egyrészt gyönyörű mély hangja van (be is van rekedve szegény, de amúgy is), másrészt pedig állati jól mesél. Világszínvonal. Ennyi.
9. Raffai Judit előadást tart a népmesei szókapcsolatokról. A könyve egy polcon van minden mesemondónál a Bibliával, többek között neki köszönhetem a Bús királyfit is, ezt el is mondom neki. Kirobbanó egyéniség. Nem is kéne neki mikrofon.
10. Lábadi Károly mesél nekünk a Drávaszögről és az ottani népmesékről. Képzeletben utazunk. Felírom a könyvek címeit. Jövő héten irány a könyvtár.
11. Frankovics György mesél nekünk fákról, istenekről, természetfeletti lényekről és jó sok szimbolikáról. A kereszt az tulajdonképpen a fa ami a hold ami a férfi hős. A Dunában tündérek laknak, az erdőkben ruszalkák. Mindenkinek megvan a maga kedvenc fája.
12. Eperjessy Ernő mesél nekünk Őrtilosról és az ott gyűjtött mesékről. Kedvem támad elolvasni őket. Ezt is felírom. Őrtilos a legendák földje. Hallunk egy szép legendát a Dráváról is.
13. Vető Nóra mesél ékes székely tájszólással. Megtanult szöveg, megtanult beszéd, úgy mondják nekem a többiek, de látszik a szemein, hogy minden percét élvezi. Hallgatni is jó.
14. Nagy Attila mesél nekünk az olvasás fontosságáról. Mindenki egyetért. Programtervek virágzanak ki a fejünkben.
15. Megérkezik Berecz András. Rövid előadást tart a mesélésről, mesemondásról, mesemondói létről, és a szervezőkről. Hallgatná mindenki a világ végéig és tovább.

Vacsora. Kapunk finom menüt. Beszélgetünk. Van, aki elszállingózik, mások érkeznek. Berecz késik a vacsora utáni mesélésről. A Hagyományok Háza csoport magára vállalja a nézők szórakoztatását. Szórakozunk.

16. Berecz András mesél. Most komolyan, kell ezt bővebben ecsetelni?! Nemzeti kincs. Aki nem ismeri, szégyellje magát.

Este visszazakatolok Pestre. Büszke vagyok az egész világra. Főleg a Százhalombatta körüli részekre.