2010. március 31., szerda

Mandulavirág


Nahát, a régi mesék is okoznak még nekem új meglepetéseket...
(Blogolok, mert ha még egy darab szürke cserepet be kell leltáraznom, az itthoni edények is törni kezdenek)

Tegnapelőtt kinéztem az ablakon, és mit látok: virágoznak a mandulafák!!! Megint itt az ideje a mandulavirág legendájának. Döny, neked különösen ;)

A mesét még valamikor Amerika előtt tanultam egy másik mesemondótól, aki volt olyan kedves, és elküldte nekem a saját verzióját írásban. Már akkor megtetszett, és hamarosan én is terjeszteni kezdtem, a saját szám íze szerint persze. Ma viszont rám tört a kreativitás, és csodáltam a fehér virágokat az ablakból, és úgy döntöttem, utánanézek a történetnek egy kicsit.
Képzeljétek, mit találtam.

Abban a korban történt, amikor a föld, amit ma Portugáliának hívnak, a mórok uralma alatt állt. Akkoriban Al-Gharb volt a neve, és Chelb a fővárosa. Egy herceg uralkodott felette, az ifjú Ibne-Almundin; daliás, rettenthetetlen és győzedelmes. Csatát csata után nyert a hercegséget támadó hadak ellen; és az egyik ilyen ütközet után különleges zsákmányra tett szert: egy aranyhajú, kék szemű hercegnőre. A lány neve Gilda volt, és valahonnan egy messzi északi királyságból származott. (Ne kérdezzétek meg, mit keresett Portugáliában) A herceg beleszeretett, felemelte a rabszolgasorból és feleségül vette. Chelb népe káprázatos ünnepet ült, és mindenki boldog volt; Gilda hercegnő azonban napról napra fogyott, egyre szomorúbb lett, minden reggel bánatosan tekintett ki a kastély ablakán. Az udvar egyetlen bölcse vagy orvosa sem tudott gyógyírt találni a bajra. Végül azután egy költő, aki ugyanabból a messzi északi országból származott, és ugyanaz a baj gyötörte, meghallgatást kért a hercegtől, és elmagyarázta neki, mi után vágyakozik a hercegnő. Ibn-Almundin megfogadta a tanácsot, és a kastély körüli dombokat teleültette mandulafákkal. Attól kezdve minden tavasszal fehér virágok takarója borította a domboldalakat; amikor Gilda kinézett az ablakon, havat látott mindenfelé. A mandulafák az otthonára emlékeztették.

Na mármost, azon felül, hogy hogyan került Gilda Portugáliába, és hogy pontosan milyen státuszban is tartózkodott a kastélyban, mielőtt a népi legenda hercegnét csinált belőle... nekem tetszik ez a verzió. A mór herceg különösen. Nagyon különbözik attól, amit eddig meséltem, de ez nem fetétlenül rossz dolog.
Sok egyéb verzió is kering ebből a történetből, némelyik sokkal romantikusabb, mások meglehetősen tömörek.
Majd a nyáron megkérdezem a portugálokat...

2010. március 14., vasárnap

Best of Petrovits

Kedvenc magyar költőm Petőfi Sándor. Ennyi. És a nagy többséggel ellentétben nekem nem azért, mert egyedül rá emlékszem az általános iskolai olvasókönyvből.
(Néha borzalmas verseket írt szegény)
Néhány perc múlva MÁRCIUS 15-e van, és kitört belőlem a hazafiasság...
...nak valami furcsa mutáns vállfaja.
Erről is a tricksterek tehetnek.

(Valamint: ez itt a reklám helye.
A SZÍNÉSZ, A NARANCS ÉS AZ ÖRDÖG: oktató jellegű történetmondó előadás iskolák és egyéb érdeklődő oktatásvégrehajtó intézmények számára nemes babérkoszorús költőnk makulátlan életéről, csak tőlem, csak most, csakazértis.
Na ja.)

Ízelítőnek ragadjunk ki néhány mozzanatot a költő úr irodalmi tevékenységéből:

Költőtársak
"A napokban megnéztük Murány várát... Szép derült nyári délután jártunk a nevezetes romokon, melyek talán hazánk valamennyi várai közt legközelebb állnak a felhőkhöz a mindenfelől szédítő meredekségű kőszikla ormon... A nyájak kolompoltak, a madark daloltak és fütyöltek, távolabb a hámorok zúgtak... mindenhol zaj, életzaj, csak itt fön a bércen, hol egykor kardok csörögtek és ágyúk dörögtek, csak itt volt csend, halálcsend... kivévén, hogy Tompa Mihály hortyogott.
Igen aludt és hortyogott, becsületem szentségére esküszöm, aludt és hortyogott... Míg én a táj páratlan fönségén s a mult idők nagyszerű eseményein a legköltőibb ábránddal merengtem, addig Tompa Mihály aludt és hortyogott. Ha halálos ágyam előtt térdelve kér, hogy bocsássam meg ezt neki, mégsem bocsátom meg; ha a más világon találkozunk és kér, még ott sem bocsátom meg. Nem."

Barátok
"A Csizió is megjövendölte, hogy nem leszek szerencsés a barátságban... pedig ez nem hazud; azt is megmondta, hogy híres ember leszek."

Szemesnek áll a világ
"Gödöllőn lovakat váltánk és reggelizénk. Amint ki akartam a reggelit fizetni, egyik utitársam ellenszegült, hogy ne fáradjak, kifizeti ő; egyszersmind ajánlá erszényét számomra egész Miskolcig. Ezen az ajánlaton más ember talán nem bosszankodott volna.
Én sem bosszankodtam."

A kard meg a toll
"Én a tollat meglehetősen forgatom, de ugy érzem, nagyobb hivatásom lett volna a kardviselésre, mire, fájdalom, későn születtem."

Ami szép az szép
"És ha Eperjesen ki-kijártam a Táborhegyre, az nem csupán a táj kedvéért történt; hanem egyrészt, vagy tán leginkább azért, mivel egy gyönyörű barna leányka esett utamba. Gyönyörű barna leányka volt, igazán; s ritkán mentem el ablaka alatt anélkül, hogy ott ne találtam volna. Ilyenkor aztán egymásra pillantotunk és mosolyogtunk, mintha régi ismerősök volnánk, pedig sohasem szóltunk egymással..."
(Vajon a lány tudta, kivel szemez?... Persze, hogy nem.)

Egy kis földrajz
"Nem fogom én elfelejteni az öreg családapát, ki magában két világrész: Európa és Amerika; ősz feje a megvénült bölcs Európa, szíve pedig a fiatal Amerika, hol végtelen őserdők zöldellnek, az életkedv és a remények erdői..."

Aggtelek
"... Soká tűnődtem: mint eredhetett e barlang?
Én kitaláltam.
Mikor a mennyországból kiebrudalták a pártos angyalokat, itt kezdték jövendőbeli lakásukat, a poklot, ásni; azonban itt nem boldogultak..."

Aggtelek II
"A falubeli rektor is velünk járt. Ezt a fiatal embert meglepem, gondoltam, a barlang belső végéhez érve, hol a látogatók fölkarcolják a neveiket. Bevéstem hát nagy betűkkel én is a nevemet.
- Tán el sem lehet olvasni? - kérdezém, csak azért, hogy odanézzen és bámuljon.
- Oh igen - felelt ő - el lehet...
De, irgalmasságos egek! Ezt oly hidegvérrel, oly minden tiszteletérzés, oly minden meglepetés nélkül mondta ki, mintha ez állt volna ott: Kíribica Istók, vagy Sujánszki vagy Badacsonyi, vagy nem tudom, mi?"
(Híres költőnk ekkor 22 éves.)

Felfedezés
"A fölfedezések nem magyarnak valók... bajlódjanak ezzel más nemzetek."

Klasszikusok
"Gőthét nem szeretem, nem szívelhetem, utálom, undorodom tőle, mint a tejfölös tormától."

A lelkesedés
"Az én szívemet a halál sem hűti meg. Temessetek el éjszakon, s ültessetek sírom mellé narancsfát; meglátjátok, hogy ott is virít, mert szívem megmelegíti a földet, melyben fekünni fog."
(Ámen. Jutott már eszébe valakinek narancsfát keresni?...)

Arany vs Petőfi
"Bájdús Jankóm!
Toldit most olvasom hatodszor. Csakugyan nyomorú fércmű. Még vagy hatszor elolvasom az idén, hogy silányságát minél jobban fölfogjam."


Bónusz kérdés: mit csinált Petőfi Sándor 1848. március 15-én?
Válasz: nem tudjuk, de érdekességképp nézztek meg, mikor született a fia.
;)
Éjen a haza!

2010. március 5., péntek

Itt sárkányok lesznek!

Egész napos sárkányos program. Bezony. Különböző sárkánytémájú mesecsokrokkal. Bezony.
Mivel legutóbb olyan remekül bevált a 'kérdezzük meg a közönséget' taktika, és mert évezredek óta nem írtam már új bejegyzést (szakdolgozat, pffft), hát most megint Hozzátok fordulok. Mi legyen, hogy legyen, milyen legyen, és főleg mi/ki az, aminek/akinek feltétlenül bele kell kerülnie... ;)
Sárkányok.
Három, kettő, egy. Tessék ötletelni.
A legaktívabb tanácsadók személyre szabott jutalomban részesülnek ;)