2010. január 31., vasárnap

Csillagos végleges

Először is: aki kíváncsi a csillagos mesélésre 6-án szombaton, csörögjön, hívjon, írjon, jelezzen! Gyertek el, megéri! Lesz meglepetés is, jó sok mese, mindenféle csillagképek, egyéb jó dolgok. Meg vendégművész is ;)

Nah, megvolt a híres-hírhedt csillagképes mesemondás. Nem is sikerülhetett volna jobban.
Először is: mini planetárium! Bezony. Ez egy kis éggömb, amiben belül egy izzó van, és ha leteszitek egy sötét szoba közepére, szétdobja a csillagos eget a falakra meg a plafonra. És össze is vannak rajta kötve a pontok, hogy mókásbann legyen. És forog is, mindkét irányba. És dönteni is lehet. Teljesen összkomfortos. Eljátszogattunk vele egy egész napon át...
Másodszor: csillaglegendák sötétben, fent említett pnateárium társaságában, hátradőlve, eget (plafont) bámulva, szépen ráérősen. Mivel az egész rendezvény (Krúdy, Fizika Napja) egy átjáróház volt, sok sok sok vendéggel, ezért külön ügyelni kellett rá, hogy ne mászkáljanak folyton ki és be. Cserébe minden mese után ajtót nyitottunk, hogy aki akar, bejöhessen, a túlélók meg menekülhessenek... (szerencsére ezért többen jörrek be mint mentek ki, ami már önmagában is dicséret)
Mivel előző nap még némileg elvonta a figyelmem egy kisebb fajta dupla szigorlat, hazafelé a vonaton sikerült összerendeznem magamban a programot. Ebben nagy segítségemre volt a Csillagászlány, akit hetek óta nyüstölök a kérdéseimmel meg az ötleteimmel; áttanulmányoztuk a csillagképeket, és megvitattuk, melyek lennének a legjobb történetek.
Hát íme a sikerlista:
Coyote táncol a csillagokkal (nem számítottam erre a történetre túlságosan, inkább kicsiknek való; ahhoz képest meglepően nagy sikere volt. A tinédzserek értékelték a Wolverine-t túlszárnyaló gyógyulási képességeket, amiket csak egy trickster képes produkálni...)
Hoichi a dalnok (jó kis japán kísértetlegenda; főleg azért volt a helyén, mert a világító gömböt látva minden srácnak az volt az első, hogy "szellemet idézünk?". Naná hogy igen.)
Öregasszony unokája (Személy szerint nekem ez volt a kedvencem. Sajna húzni kellett belőle, hogy ne unja el a díszes társaság, de vannak benne nagyon drámai meg lírai pillanatok. Gyönyörű történet)
Perszeusz (Görög mitológia tinédzsereknek. Rock and roll. Elértünk egy olyan korosztályhoz, akiknek már nem teljesen egyértelmű, ki az a Perszeusz. Újszülöttnek minden vicc új. Juhé! És ha majd moziba mennek márciusban - Clash of the Titans, öveket becsatolni - már tudni fogják, miért gáz, hogy fehér színésznő játssza Andromédát...)
Elveszett fiúk (Szép kis történet, és a mai gyerekek rengeteg ponton tudnak kötődni hozzá. Ki gondolta volna, hogy a játékfüggőség már az indiánoknál is probléma volt?)
A medvévé változott lány (Még egy indián mese. Alapvetően két mondatban összefoglalható, de vannak benne olyan apró részletek, amikért érdemes kiszínezni egy kicsit.)
Pásztorfiú és Szövőlány (kínai klasszikus, igazi Valentin-napi történet. Személy szerint nem a kedvencem, ellenben a romantikus lelkületű tinik szeretik, nekem meg tetszik, hogy képes vagyok megtalálni az égen.)

Nos, ez ment az első hat órában. Ebéd utánra már hangom is alig volt, és a nyakam is görcsöt kapott a felfelé bámulástól; ez persze nem csökkentett a lelkesedésen. Csillagászlány közben az osztályokat járta és kérdésekre válaszolt hasonló lelkesedéssel. Délutánra azután már egyikünk sem volt képes teljes programot végigcsinálni, úgyhogy összedobtunk egyet. Rögtönzésnek indult; ő magyarázta a plafonon úszó csillagképeket, és meg közbe-közbeszúrtam néhány történetet (a fentieken kívül itt sorra került még Órión legendája, Ariadné koronája, az Égi Menyét, Perszeuszt pedig átvette ő, én pedig fülig érő szájjal hallgattam).
Az első körnek akkora kirobbanó sikere lett, hogy lenyomtuk még kétszer; a végére már egészen belerázódtunk. Sőt. Nagyon élveztük. És meg is vettük az ötletet. Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, egy cosmó dicséret, meg gratuláció, meg köszönet, meg kérdés. Hízott a májunk rendesen.

Most már csak egy mini planetáriumra van szükségünk, és mehetünk turnézni! :)

4 megjegyzés:

  1. szerintem szólj csilinek a gospelből és megcsinálja nektek üvegből

    VálaszTörlés
  2. Milyen szivesen lettem volna ott...Ránk a szorványban élö magyarokkal nem is gondolsz?!/durcás hümmögés/Személy szerint szivesen olvasnék töled bövebben a mesékröl...
    További jó mesélést kívánok!

    VálaszTörlés
  3. javitás:*magyarokra* kellett volna írjam

    VálaszTörlés
  4. A csillagos mesékhez Szegedi Katalin képe, címe: Milky way:
    http://photos-d.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc3/hs167.snc3/19472_457179160541_354168355541_10890235_6685541_n.jpg

    VálaszTörlés