2008. július 2., szerda

Jack, a Fehér ló fia

Most szóljatok hozzá. Jack meséket olvasok a házi feladatomhoz (ami nagyobb bulinak igérkezik, mint elsőre gondoltam volna - a kreativ házi feladatok koncepcióját otthon is be lehetne vezetni...); beszereztem egy teljes könyvet meg egy CD-t, és most művelődöm.
Mielőtt megkérdeznétek: Igen, van olyan, hogy amerikai népmese, az indián rezervátumokon kivül is. Errefelé legalábbis van. Az "errefelé" jelen pillanatban az Appalache-hegység déli részét jelenti it Kelet-Tennessee-ben, egy helyet, ami sajátos kultúrával rendelkezik: mesemondás, kontratánc, kis falvak az erdőkben - ez az Egyesült Államok kollektiv "vidék"-e, a falusi élet minden bújával és bájával. Nos, ez a hely Jack otthona. Tudom, hogy a legtöbben hallottatok már Jackről, csak nem tudtok róla: ő a srác a varázsbabbal meg az égig érő paszullyal. Naugye.
Persze most aztán lehet belém kötni, hogy a legtöbb Jack mese valójában különféle európai mesék késői verziója, és mindnek van csinos AaTh száma is, szóval tulképp nem "igazi amerikai", hanem ír meg angol meg német meg minden egyben, akárcsak az itt élő emberek. Hát, oké, akkora a második legigazibb, az indián mesék után. Na. Viszont na nem csupáljuk le a meséket a hülye AaTh motívumindexig, akkor a Jack mesék olyan amerikaiak, amilyet csak akartok: a fordulatok, a gondolkodásmód, a szereplők és a helyszínek mind igazodtak az amcsi képzeletvilághoz (a múlt században, nem most, hehe), és különben is, Galambasszony üzeni, hogy AaTh elhúzhat a búsba a számaival együtt. Egyetértek.
Lényeg a lényeg, itt ülök, olvasgatom a Jack meséket, néha jókat kuncogok, ha egy-egy dolog ismerős máshonnan is (hetet egy csapásra... hol hallottam már ezt?...). Azután találok egyet, igéretes cimet visel, Jack és az öreg sárkány, és olvasni kezdem (persze hogy rá van irva, AaTh 301A, de hát ki a fészkes fene tudja őket kivülről?...). Jack és a két bátyja, Will és Tom egy erdőben vándorolnak, és egy kunyhóban szállnak meg éjszakára; reggel Jack és Tom útnak indulnak dolgozni, Will pedig otthon marad ebédet főzni... egyszercsak megjelenik egy öreg sárkány és megeszi az ebédet... másnap megint... végül Jack marad otthon és elkergeti a sárkányt, majd követik a nyomokat egészen egy tátongó nyilásig, ami a föld gyomrába vezet... Jack leereszkedik, és az Alvilágban találja magát... megment három királylányt, megöli a sárkányt... a bátyái úgy döntenek, elfutnak a nőkkel és őt lenn hagyják, elvágva a kötelet...
HÉ, csak nekem ismerős a sztori?!
Mert ha igen, mindenki takarodjon azonnal Fehérlófiát olvasni!!! :D

Szerintem ez nagyon mókás :))) Vajon hogy került ide a történet?... Az a legszebb az egészben, hogy igy a fő eseményeket leirva ugyanaz a mese is lehetne, de olyan szépen belecsiszolódott a helyi világba, hogy csak na; Jacknek nincs kardja, viszont van fejszéje, mert a három tesó erdőt irtani indult, hogy új földet törjenek fel maguknak itt a nagy ismeretlenben. A sárkány ember formájú (!!!) és pipázik, és a tesók nem zabkását főznek ebédre, hanem helyi kaját :D És nem láncon ereszkednek le a lyukba, hanem hickory kötélen :D
Most aztán lehet előállni a nagy legendával, hogy valamikor, évszázadokkal ezelőtt, volt egyszer egy magyar mesemondó, aki elindult Amerikába...
(*elbújik a néprajzosok lövései elől*)
Just kidding.

1 megjegyzés:

  1. www.egyszervolt.hu-n van egy bűnrossz mesemondó páros, de baromi jók a bábjaik. ők csináltak két meséből egyet, nevezetesen összeházasították Babszem Jankót és Pöttöm Pannát. (Mert ki más lehetne az apró tündérek királya, akik közé végül Panka kerül, mint Babszem Jankó, aki meg Pankát keresve indul útnak...) ahogy mondják a mesét, az felér egy emberkínzással, de az ötlet szerintem aranyos.

    VálaszTörlés