2008. március 23., vasárnap

Csajbuli New Yorkban 1 - Séta séta séta

Mégsem ülhetünk egész tavaszi szünetben a kollégiumban, amikor az összes csirlider Floridába meg Mexikóba megy - ezért aztán úgy határoztunk, Kata meg én, hogy bevesszük magunkat New Yorkba. És lőn.
Pénteken indultunk, kora hajnalban, és a buszút kényelmes bóbiskolással telt; bámultuk az épületeket és találgattunk, vajon hol is lehetünk (a nagy zöld a Central Park, ebben elég biztosak voltunk...). A pályaudvaron aztán beszereztünk egy térképet (mert anélkül tájékozódni túl egyszerű lenne...) és nekivágtunk a reggeli New York City-nek, hogy megtaláljuk az előre lefoglalt szállást.
Midtown Manhattan, tudjátok, az a hely, amit már lerombolt a Godzilla, a szökőár, a meteor, a Transformerek, meg minden ami még eszetekbe jut... Kata már gyakorlott newyorkozó, nekem teljesen új volt az élmény. Mindenhol embertömeg, sárga taxik ezresével, giganitkus épületek, az utcák felébe sosem süt be a nap... akkor még nagyon élveztem, a második nap végére eléggé tömegiszonyom lett. De gyönyörű idő volt, hétágra sütött a nap, jókedvűek voltunk és kalandra készek.
És jött az első kaland: kis szálloda a belvárosban.
Olyannak tűnt, mint egy átlag emeletes ház, a csöngetésre ki is nyitották az ajtót; egy tükrökkel boritott falú lépcsőházon keresztül értük el a liftet, ami öt emeletet zakatolt velünk, hogy aztán kilépjünk - egy lakás faliszekrényéből. Nem vicc. A szállás ugyanis egy béház egybenyitott emelete volt, barátságosan és családiasan berendezve; a nappaliban puffokon egy fiatal lány üldögélt pizsamában, két ázsiai csajszi pedig a szomszédos konyhában próbálta a mikrót jobb belátásra birni. Elsőre azt hittük, rossz helyen járunk, és épp most tévedtünk be valakinek a személyes terébe - de kiderült hogy nem, ez tényleg egy szálló, és ezt a mindenfelé üldögélő, heverésző, számitógépező diákok mind megerősitették. Végül aztán előkerült az igazgató (hehe) is, és becsekkolt minket; kaptunk egy emeletes ágyat, meg egy szekrányt ahová a hátizskunkat zárhattuk (nehogy valaki ellopja a pizsamánkat, haha) - egy órával később. Ugyanis az előző lakók még nem költöztek ki a szobából. Igy aztán elmentünk, hogy addig is együnk némi reggelit - New York tele van kajáldákkal, nem? Nem. Hosszas bolyongás után találtunk párat, amik zárva voltak, meg párat, amihez nem volt bizodalmunk; végül egy kávézóban kötöttünk ki, és szendvicset meg forró csokit reggeliztünk, szemérmetlenül nagy összegért (mert ott minden bio). Hát, végülis, elkezdődött a New York élmény...
Miután sikerült leobnunk a cuccunkat a szobában, útnak indultunk a múzeumba - feltett szándékunk volt rászánni a pénteket a Metropolitanre, mert előre gyanitottunk, hogy kelleni fog rá jó néhány óra...
Ehhez először is metróznunk kellett (vicces élmény a metró, sokkal lepukkantabb mint a budapesti, de nem különösebben bonyolult), másodszor pedig, miután kibukkantunk a Természettudományi ajtajában (Éjszaka a múzeumban, tudjátok), átvágni a Central Parkon.
Még mindig gyönyörű, tavaszi idő volt, a parkban bújtak az első virágok, gyerekek játszótereztek, kutyák apportiroztak, és meglepően nagy csend volt ahhoz képest, hogy a város közepén jártunk...
Körbesétáltuk a nagy tavat (ami mellett mindig futnak a filmekben), Kata kamera-happy lett és kacsákat fotózott nagy élvezettel, azután átsétáltunk a fák között, és elénk tárult a Metropolitan Museum gigantikus épülete...
Folyt. köv.

2 megjegyzés:

  1. aha, szóval ide tűntél el. nem rossz... :)

    VálaszTörlés
  2. a "Hol lakik a múmia" párja, csak a helyszín a Plitvicei-tavak nemzeti parkja, Horvátország: magyar anyuka ránéz a tóban úszó gyönyörű pisztrángokra, és azt mondja a férjének, (persze, a pár éves kisfiának címezve igazából a hozzászólást): - Nézdd, apu, egy cápóka, egy igazi cápa hal!!! :D

    VálaszTörlés