2007. szeptember 30., vasárnap

Men's football

A szülői hétvége (pontosabban a "villantsunk-a-szülők-előtt-és-vágjuk-meg-őket-alaposan hétvége") keretein belül kimentünk életünk első focimeccsére (félreértések elkerülése végett: foci a továbbiakban amerikai focit jelent). Ültünk a lelátón, és néztük az öltözködő-bemelegitő focistákat, akik hülye cuccokat kötöztek magukra, és hülye pózokban pucsitottak fel és alá a pályán, majd rúgásokat gyakoroltak, és sikeresen fejbe találtak egy apukát, egy nagymamát és egy csikos pólós kisgyereket a labdával... (nem, nem egyszerre). Csirlidereknek hire-hamva sem volt, amiért neheztelek egy kicsit (lehet hogy Sylar már elkapta őket az öltözőben), viszont egy csapat lány kiállt a pályára valami fura dalt énekelni, és fél perc múlva kaptunk észbe, hogy rajtunk kivül mindenki áll, vagyis a dalocska valójában az amerikai himnusz szabdon átdolgozott változata volt, öt szólamban. Kicsit bután éreztük magunkat... és ez az érzés csak fokozódott, amikor az első negyed közepén rájöttünk, hogy 1. rossz csapatnak szurkolunk, mert a kék-sárga a miénk, nem a lila-sárga és 2. minden kék-sárga drukker a lelátó túloldalán ül. Szép angolosan elhagytuk a helyünket, és átsompolyogtunk hozzájuk. Közben próbáltunk fényt deriteni a foci szabályaira, mert avatatlan szemünk mindössze néhány tucat Titus Pullo - Csubakka hibridet látott, akik sipszóra egymásra vetették magukat, azután szétváltak és futkázotak egy kicsit. Amikor megkéredzük Szimbát, mi történik, közölte, hogy "az a sok nagydarab fickó a pályán most épp meg akarja ölni egymást", Randy pedig hozzátette, hogy "tudjátok a rugby és a foci között az a különbség, hogy a fociban akkor is ütnek, ha nincs nálad a labda". Ezzel aztán nem voltunk kisegitve; a közönség egyre hangosabb lett, kolompokat rázott és kukorékolt, valamint transzparenseket lobogtatott, melyeken egy bantam-kakas agyonver egy tehenet, zölddel irt "Eat my grass!" felszólitás kiséretében. Sajnos fogalmunk sem volt, mikor minek kell örülni; leginkább az tudatsolt bennünk, hogy az első tizenöt perc háromnegyed óráig tartott. Végül jobb hiján lesétáltunk a pálya szélére, és a kispadon várakozó focistákat méregettük, amint ittak, vetkőztek, öltöztek, pucsitottak vagy a kiontott beleiket vonszolták a gyúrópadra...
Ime a délután képekben (egyébként végül megvertük az ellenfelet, háromszoros hosszabbitás után, 45-40re; azt a fülest kaptuk, hogy azért hivták meg a Williamset, mert azt a csapatot eddig még mindig sikerült megverni... csak a szülők kedvéért;) (a lányok soccer-focicsapatát megverték a vendég amazonok, de a fiúk visszavágtak érte; mind az öt nézőjük nagyon örült neki...:)
Hmm... a blogger nem akarja feltölteni a képeket. Képek később. Bocsi.

2 megjegyzés:

  1. Szia Csenge:)

    hát...elért a végzet?menthetetlen vagyok?mefertőződtem az animék világával...de nagyon....:)nagyonnagyon:)

    VálaszTörlés